Mindig csodálattal néztem azokat a házigazdákat, akik a tökéletes teríték, fazekakban gőzölgő, már csak tálalandó ételek mellett például maguk is csinosan, frissen nyitottak ajtót a vacsoravendégeknek. Nekem valahogy inkább a turbánba csavart hajas, kezet sütővel megégetős és fájlalós, ekszkuzálós fogadás szokott jutni, ha nem figyelek oda az időbeosztásra, és inkább nehezítem a saját dolgom, mint egyszerűsítenék. Pedig a lényeg ilyenkor is a részletekben rejlik, már számomra is világos, hogy mitől fogják a legjobban érezni magukat a vacsoravendégek. A tökéletességtől tuti nem!
A jó időzítés
Igaz, a péntekek sokszor vonzóak, hiszen még előttünk áll az egész hétvége, de érdemesebb úgy megválasztani a vacsora időpontját, hogy nekünk komfortos legyen az időbeosztás.
Munkából hazaesni, áthangolódni, a gyerekeket még lefoglalni nem egyszerű, ezért a legjobb, ha egy szombatot/vasárnapot választunk az eseményhez, amikor akár előző nap is hozzáláthatunk a megelőző előkészületekhez, dekorációhoz, utolsó alapanyag-beszerzésekhez. Persze a szombat/vasárnap reggeli piacozás ténye sem elhanyagolható.
És a büdzsé sem: hó végén, extra kiadásokkal járó időszakban hiába nagylelkű és törődő a vendégfogadás, csak magunkkal szúrunk ki. A kedvünkre is rányomhatja a bélyegét a „kötelező” érzet.
Az igények felmérése
Mérjük fel a vendégek speciális igényeit — ez fontos, hiszen senki sem szeretné, hogy többen csüggedten kérdezzenek valami számukra is ehető, mondjuk gyümölcs után, míg a társaság csendben, átszellemülve fogyasztja a mesteri francia vörösboros kakast(csirkét).
Ha több az „érzékeny"/alternatív étrenden lévő barát, akkor érdemes eleve univerzálisabb ételeket készíteni, vagy egy nagy fogás helyett több aprósággal készülni akár közel-keleti, mediterrán, ázsiai stílusban.
Így mindenki kiválaszthatja, hogy miből szeretne fogyasztani, megjelenhet a hús, a tejtermék, a csonthéjas is, de el is lehet kerülni őket. Két vagy több teljesen külön menüt lefőzni könnyen káoszt okozhat, kicsúszhat az irányítás a kezünkből, de, ha mégis emellett döntenénk, akkor egy „kuktát” is segítségül hívhatunk. Például az egyik olyan barátunkat, aki jobban otthon van mentes/alternatív megoldásokban, mint mi. Ha van elegendő hely a konyhában, akkor tiszta sor, hogy ez az optimális. Együtt főzni egyébként is mindig jó élmény.
A menü megtervezése
Az előző pontban leírtakhoz igazodva, de már néhány nappal az esemény előtt érdemes jól átgondolni, hogy mivel, mikkel fogunk készülni.
Bármilyen ügyesek és találékonyak vagyunk, azért érdemes olyan ételeket főzni és sütni, amelyekkel már van tapasztalatunk. Tudjuk, hogy az adott recept jól működik, semmi sem esik szét, kevesebb a hibalehetőség.
Nem kell persze makulátlanságra törekedni, de sokkal biztonságosabban mozgunk majd a tűz mellett, ha nem az ismeretlenbe ugrottunk bele. A spontán dolgok jók, de egy 6-8 főre készített egytálétel esetében lehet, hogy ne kezdjünk hirtelen innovációkba, alapanyag-kicserélésbe, új fűszer beemelésébe.
A szigorúan vett, háromfogásos menü ötlete jól hangzik, de csak akkor vállaljuk be, ha van rá időnk és energiánk. Senki sem megy Dunának, ha elmarad a leves, vagy nem hagyományos módon étkezünk, és minden egyszerre kerül az asztalra. Ha például édességek, desszertek területén annyira nem jeleskedünk, de igény lenne rá, mert édesszájú a csapat, nyugodtan forduljunk a profikhoz, és rendeljünk tortát, ugorjunk el néhány desszertért. Vagy kérjük meg a témában szakavatottabb barátot, hogy a süteményt vállalja át, esetleg a segítségével készítsük el.
A félreértések elkerülése
Beszéljük le előre a vendégekkel, hogy a vacsora folyékony részét hogy képzeljük el.
Ha vállaljuk az összes ételt, akkor célszerű az italokat a barátokra bízni. Ez úgyis összebeszélés kérdése, hogy melyik társaság mivel szeret koccintani, hogy mihez van kedv, egyáltalán alkoholos lesz az esemény, vagy inkább szárazabb. Ha ragaszkodunk hozzá, hogy egy-egy fogást, a desszertet valami különlegessel kísérjük, akkor nyugodtan jelezzük a többieknek, hogy egy üveg vörössel, vagy egy desszertborral is készüljenek.
A stressz elengedése
Nem jó, ha muszájként tekintünk az alkalomra, akkor inkább neki se álljunk a főzésnek, javasoljuk inkább, hogy menjünk együtt étterembe.
A vendéglátás öröme, a főzés alkotási része és persze a társaság teszi ünneppé a vacsorázós baráti estéket. Ne feszüljük túl, ne kérdezgessük folyton a többieket, hogy minden rendben van-e, elég sós-e a leves, nem lett túl édes a főétel a laktózmentes tejtermékek miatt és különben is, jól érzik-e magukat.
Együtt vagyunk, együtt eszünk, ezek a pillanatok számítanak igazán. Senki sem fog rosszallóan nézni, ha kicsit megrepedt a pite, ha a rizottó puhább, mint az olasz éttermekben, mert ez nem egy verseny, nem egy vizsga.
Sőt, az is előfordulhat, hogy az általad éppen közepesnek megítélt étel receptjéért már este, vagy másnap tolonganak a többiek. Ha úgy egyszerűbb, kérj segítséget, vagy hívd a konyhába a legjobbakat, amikben nem csalódtál még sosem. Attól, hogy a karanténidőkben rengeteg kenyeret sütöttél, nem kell azzal is készülni pluszban, bőven szuper lesz, ha a péktől vásárlod azt. Réteslap a boltból? Hidd el, az éttermekben sincs ez másképp. Csak akkor állj neki a hasonló mutatványokhoz, ha örömet okoz és nem plusz fáradtságot.
Ami marad…
...az pedig a pakolás, a „romok” eltakarítása, amibe beletartozik az is, hogy amennyiben maradt egy-egy fogásból, sütiből, ajánld fel, hogy elcsomagolod a szerencsés esetben már többet enni nem képes vendégeidnek.
Persze, csak ha nem ragaszkodsz a főztödhöz. Pocsékolni kár, de szemetelni is, ezért a legjobb, ha dobozokba, üvegbe porciózod a „doggy baget". A visszaszolgáltatásra pedig újabb apropót adhat egy vendégség, immár nem nálad, hanem a barátaidnál.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Címlapkép: Julie és Julia, Columbia Pictures/Sony Pictures
Tanácsok a Nosalty szerkesztőitől, nektek:
- „Úgy éreztem magam, mintha egy svédasztal mellett állva csak a köretekből ehetnék” – szerkesztőnk 3 ötlete az izgalmas húsmentes főzéshez
- „Így lett ez az én klasszikus becsinált levesem anyám emlékére" – Főszerkesztőnk újraalkotta mindenkori kedvencét
- „Így készül a saját házi müzlim, melyből granola, palacsinta és zabkása is lehet” – szerkesztőnk ódája a reggelizéshez
