Csőben sült zöldségek zenei aláfestéssel
Mária nagyon örült, hogy kisfia szívesen vesz részt a konyhai teendők elvégzésében olyannyira, hogy már szinte egyedül főz. És nem is akármilyen ételeket komponál. A szomszédok, de már a környék is a csodájára jár. Állítólag már az Udvarban is tudnak róla, és küldenek valami tudósfélét, hogy megnézze a gyermeket. A fiú egyre kiforrottabb ízléssel állítja össze a hozzávalókat, készíti el az ételeket, a saját receptjeit. 5-6 évesen ez kész csoda. Igaz, a konyha utána úgy néz ki, mint egy csatatér. Efféle gondolatokkal foglalta le magát Mária, miközben hazafelé ballagott az ausztriai Salzburg város egy kis utcáján. Ma az apja vigyáz a kisfiúra. Ez kicsit idegesítette az asszonyt. Mária szerint Leopold - mert így hívták az apát -, túl sokat foglalkozik a gyerek képzésével, nem törődik a hétköznapi dolgokkal, így Máriára maradnak az otthoni teendők. Bosszantó. Közben hazaért. Lenyomta a bejárati ajtón a nagy, nehéz kilincset. Az ajtó kinyílt. A látvány önmagáért beszélt. Leopold a kanapén heverve jegyzetelt a következő fellépésről, a kisfia a konyhában tevékenykedett. A konyha… a konyha, pedig egy frontvonalhoz hasonlított, melynek a közepén ott ált a kisfiú, mint egy tapasztalt tábornok. Szanaszét hevertek a mosatlan edények, de az étel elkészült. A fia készítette, és isteni finom volt. Ha Leopold vette volna a fáradtságot, és egy kicsit odafigyelt volna a gyermekre, akkor most nem kellene a nap hátralévő részében a konyhát takarítania. De nem figyelt. Jellemző. Ez a Leopold egy semmirekellő, egyszerűen kihasználja a gyereket és engem is. Elegem van. - Jól van Mozart! - mondta Mária. - Eredj be most már be a szobába és zongorázz egy kicsit, míg én elpakolok utánad. Ez így van jól. Te főztél, én mosogatok! - mondta az asszony, majd befordult a konyhába, de előtte leosztotta Leopoldot…Hát így is lehetett volna. Meggyőződésem, hogy a főzés teljesen olyan, mint a zeneszerzés. A komoly és a könnyű zenei irányok olyanok, mint a színes nemzetközi konyhák sokasága, a sok hozzávaló, összetevő pedig, mint a hangszerek és zenészek. De azért, mert leültetünk egymás mellé egy koncertteremben 4-5 zenészt különböző hangszerrel a kezükben, esetleg a szájukban, attól az még nem zene, vagy max vmi alter színházban kinyúlt pulóveres egyetemisták bólogatnak rá, hogy nagyon kúl, de azért ez nem pálya. Ez ugyan így jellemző a főzésre is. Azért mert összedobálunk egy nagy fazékba 4-5 hozzávalót, az még nem étel, vagy ha esetleg az is lesz belőle, nem fog mindenkinek ízleni, max a KASZ érdeklődik majd utána (Kóborkutyák Anoním Szervezete). Szükség van egy zeneszerzőre, karmesterre, illetve egy szakácsra, aki levezényli az egészet. Na, akkor kezdjük egy kis jazz-zel… Római rakott Jazz: A szokásos módon főzz meg 1 dl barna rizst félig (lemosod, lecsepegteted, olívaolajon megpirítod, 1dl vízzel felfőzöd). Most ül be a közönség a koncertedre. Egy klubban vagyunk, vhol Olaszországban. Talán Róma. A pincérek kihozzák a söröket és bort bontanak. Tedd félre, közben pucolj 1 vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát, mindkettőt apróra aprítsd fel. Egy halk, kis dobos felvezetés. Szükséged van egy nagy, mély, wokszerű serpenyőre. Megjött a basszus dob is. A vöröshagymát olívaolajon párold üvegesre, majd a felkockázott fokhagymát is szórd bele. Kevergesd, oda ne égjen. Ez most már a dobseprűzés. Kell 40 dkg darált csirkemell. Ezt dobd a hagymára, 1 tk só, 1 kk őrölt fekete bors. Bekapcsolódik a zongora. Kicsit pirítsd meg, majd párold kb. 5 percen keresztül, aztán hozzáapirítasz 2 db kb. 4 cm-es szárított, ha nincs, akkor 1,5 kk őrölt chilipaprikát. Ez egyértelműen egy trombita és egy szaxofon hangja. Ha mázlista vagy, akkor előkapod a kamrából a nagymamától kapott házi paradicsomlevet, és a csirkére löttyintesz 0,3 dt-t. Igen, ez volt a hegedű és egy kis szájharmonika. Ha nincs, akkor egy nagyobb sűrített paradicsomot felhígítasz 2,5 dl vízzel, zutty a csirkére. Tegyél rá 1 tk bazsalikomot, 1,5 tk oregánót, 2 ek ketchupot és 1-2 kk barna cukrot vagy mézet. Ezek a cintányérok. Az egészet alaposan keverd el, és főzd 10 percig. Kockázz fel 1 db cukkinit, 1 db padlizsánt. Egyiket sem kell megpucolni, mehet bele héjastól. Ez, barátom, a nagybőgő. Forgasd bele a szószos csirkébe, borítsd hozzá a rizst. Fogj egy jénait, vagy egy tűzálló tálat, öntsd bele az egészet. Reszelj sajtot a tetejére, vagy tegyél rá mozzarellát, parmezánt. A legjobb, ha ezeket kombinálod, és a tetejét bazsalikomlevelekkel díszíted. Ne fedd le. Most már együtt szól minden. Told a sütőbe 190 fokra, alsó-felső sütésre. Süsd 30 percen keresztül, ha lehet, akkor légkeveréssel, hogy a felesleges víz elpárologhasson, aztán 220 fokon további 10 perc, míg megpirul a sajt.
