Fokhagyma

Leírás

Egy ősi indiai történet szerint az istenek és a démonok együtt kutatták át az Őstengert a kincsek után, amikor nektárt találtak. Összevesztek az értékes nedűn. A legfőbb isten, Visnu igyekezett békét teremteni, és szétosztani közöttük, de egy türelmetlen démon lopott és szájába vett a nektárból. Üldözőbe vették és lefejezték, mielőtt le tudta volna nyelni a szájában tartott kincset. A nektár így a földre csorgott, azon a helyen pedig növény nőtt ki, ez lett a fokhagyma. Az ősi monda szerint növényként is isteni tulajdonságokat hordoz, csakhogy a démon szájában tisztátalanná vált - ezért tulajdonítottak neki sokoldalú gyógyhatása mellett olyan "földi" funkciókat is, mint például a nemi vágy serkentése. Másutt - erős szaga miatt - épp a démonok, szellemek, vámpírok elűzésére használták a fokhagymát, ezért akasztottak belőle a ház eresze alá, illetve a kisgyermekek nyakába. A fűszerek királynője egyébként a kirgiz sztyeppékről származik, ízjavító és számos jótékony hatása miatt (vérnyomáscsökkentő, értágító, antibakterilás, antioxidáns) azonban az egész világon kedvelik. A mediterrán konyhában különösen kiemelkedő szerepe van. Jellegzetes aromáját kéntartalmú vegyületek okozzák. Nyersen pirítósra, salátákba, főzve levesekbe, főzelékekbe, töltelékekbe, sütve szinte minden fajta húshoz kiválóan használható. Ahogy a fokhagyma gyógyhatását a különböző készítményekben (kivonat, csepp, olaj, kapszula, drazsé) is használják, úgy a konyhában, fűszerként, zöldségként sem csak a friss fokhagymák jöhetnek szóba: ismeretes már feldolgozva, fokhagymasó, -krém, -olaj változatban is. (Forrás: Házipatika)