(Capsicum annuum)
A chilit már Kr.e. 7500-ban fogyasztották Dél-Amerikában. Régészeti leletek tanúsága szerint legkorábban Equador területén termesztették kultúrnövényként.
Amerika felfedezésével, Colombus és felfedezőtársai találkoztak elsőként a paprikával, és hozták magukkal Európába. Ezt követően az egész világon elterjedt a paprika termesztése.
A széles forma-, szín- és ízvariációból az általánosságban kisebb termésű, de mindig csípős paprikákat nevezzük gyűjtő néven chilinek. Bár zöldségnövény, de felhasználását tekintve leginkább fűszerként találkozhatunk vele.
Frissen, vagy szárított darálékként, őrleményként, chili-krém formájában használjuk, de nagyon ügyeljünk a felhasználása során. A friss chilit érdemes gumikesztyűben megpucolni és felszeletelni. Ha rövid időre hideg vízbe tesszük, akkor az elvesz az erejéből; a paprika ereinek és magjainak eltávolításával ugyancsak mérsékelhetjük a csípős ízt.
A kulináris élvezetek széles tárházát tárják fel előttünk a különféle konyhák (mexikói, indiai, indonéz, kínai, thai) chilis receptjei.

Szárított formában egész évben bármikor megvásárolhatjuk. Friss formában késő nyáron és ősszel találkozhatunk vele a piacokon, illetve a különböző hipermarketek polcain is fellelhetjük.

Szárított formában a csomagolásában, vagy jól záródó tartóban.
Frissen a hűtészekrény zöldséges rekeszében tároljuk.