E heti főszakácsunk, Évi néni, a statisztikák szerint a NoSalty legaktívabb szakácsa: már több 600, különleges finomsággal gazdagította az oldalt. Kíváncsiak vagytok rá, hogyan csinálja?
A főzést 20 éves koromban kezdtem. Előtte nagymamám elkényeztetett mindenféle jóval, ha nyaranta meglátogattam. Édesanyám főztje is hasonló volt, de mégis más. Fiatal koromban nagyon jól jött, hogy nem kellett a háztartással, főzéssel foglalkoznom, csak élni az életem. Ezért még jól emlékszem, amikor férjhez mentem és nekiálltam az első pörköltünket megfőzni. Folyton kiszaladgáltam a konyhába, emelgettem a fedőt, izgultam, mikor lesz kész, jó lesz-e. Aztán nagyon sok idő eltelt, megszületett a fiam, aki először jó evő volt, de ez hamar elmúlt és jött a kínlódás. Mindennapi könyörgés, alkudozás, mit főzhetek, mit enne meg, brrr.... Kezdtem bújni az internetet, szakácskönyveket állítottam össze olyan ételekből, amik elnyerhetnék a tetszését, kinyomtattam, orra alá dugtam. Válasza az volt: nem tudom.
Döntöttem, minden nap mást fogok készíteni, nem fog ki rajtam. (Engem mennyire utál majd a menyem!) Próbáltam minél több nemzet ízvilágát, ételeit megismerni, elkészíteni. Kínai, indiai, thai, amerikai, bármi. Ha főtt ételt nem is akart enni, de péksüteményt, kenyeret mindig evett valamennyit. Jó régen, vagy tizenkét éve, meglátogattam kedvenc unokatestvéremet, aki akkor vett kenyérsütő gépet. Elámultam, mennyi mindent sütött vele. No, azonnal a tőlem megszokott vehemenciával nekilódultam, leírtam húsz kipróbált kenyérreceptet, majd hazautaztam. Elszaladtam az egyik hipermarketbe, ahol éppen akciósan árultak kenyérsütőgépet. Megvettem, száguldottam haza és már dobáltam is bele a kenyér hozzávalóit. Csodaszép kenyeret sütöttem belőle.
Aztán természetesen további recepteket kutatva rábukkantam Limara pékségére és nem győztem vele betelni. Nagyon sok kenyeret, péksüteményt készítettem a finomabbnál finomabb receptjeiből. Később jött Tisztatészta, akinek a művészete szintén elbűvölt. Megpróbálkoztam ezzel is. Mindig láttam, amikor nagymamám egy levestészta kedvéért is elővette a dagasztóteknőt és abban gyúrta a tésztát. Ezek az emlékek sarkaltak arra, hogy én is nekiálljak az otthoni tésztakészítésnek. Nem bírtam ki, hogy ne legyenek színesek, tarkák. Csató szakácstársunkkal tárgyaltam ki ezt a mániámat, mire volt olyan kedves és meglepett néhány csomag fekete tésztával. Mondanom sem kell, azon a hétvégén – családom nem volt otthon – két napig mindenféle tésztaszínezéssel próbálkoztam. Szigorúan ragaszkodtam ahhoz, hogy csak természetes anyaggal színezzek. Készítettem sárgákat, bordót, lilát, zöldből négy árnyalatot, csíkosat, pöttyöset. Ezeket a blogomon írtam le. Ekkorra elvált, hogy legszívesebben a tésztakészítéssel és a kenyérsütéssel foglalkozom.
A hét szakácsa: Receptműves >>
Szívesen kipróbálok minden ételt, melyet lehetőségem van elérni, megvásárolni, elkészíteni. Utazni nincs módom, de manapság szinte mindent meg lehet kapni, amire csak vágyunk.Hogyan kerültem ide? Tavaly nyáron Jucika kolléganőm említtette: „Te, figyi, van ez a jó kis dolog, ismered? Ott vannak csak jó kaják." Megnéztem, beregisztráltam, egy hét múlva feltettem az első receptet. Nem volt jó a fotó. Elszaladtam, vettem egy fényképezőgépet, elkészítettem újra, beküldtem, megjelent. Tudom én, hogy rengeteg mindent kell még tanulnom, de szívesen teszem. Az is jól esik, amikor a munkahelyemen meglátnak és azt kérdezik: „Mit főzzek a hétvégén, hogyan kell elkészíteni? Milyen recepted van ehhez?" Ha valakinek kedveskedni szeretnék, nem virágot vagy bonbont viszek, hanem sütök egy kalácsot vagy sütit. Mondhatni, szeretem az embereket lekenyerezni.
