Reggeliben is akadnak klasszikusok - hát hogyne, éppen ezért meglepő, hogy eddig nem esett szó a lekváros-vajas kenyerekről, kalácsokról. Pedig az óvoda óta tudjuk, hogy az egyik legjobb dolog ez, ami a reggellel történhet, és hogy a kenyér mindig a megkent felével esik le a földre. Kétség sem férhet hozzá, hogy valódi szénhidrátbomba, de hát mikor hódoljunk ennek, ha nem a nap legelején (még mindig lesz időnk napközben lemozogni)?
Lekvárokat illetően még a tavalyi sárgabarack, de netán már az idei eper vehetik fel a kesztyűt az elfogyasztásért vívott küzdelemben. A friss kenyér is nyerő, de nálam a finoman aranybarnára pirított szeletek viszik a prímet - ropogós falatok édes gyümölcslekvárral. A vaj persze plusz élvezeti faktor (nem is akármilyen), és nem is kell belőle sok, ráadásul a még meleg pirítóson könnyen elolvad, így szépen eloszlatható. Emlékeztek az oviban picike műanyag tégelyben osztogatott mézekre és dzsemekre?
Talán mai napig lehet ezeket valahol kapni, mindenesetre a mézest mára nekem is sikerült megszeretnem, mert sok kis pajtással egyetemben még nagycsoportosként sem fűlött a fogam hozzá. A kalácsot sem vetném el, de ebből kizárólag a házira esküszöm, bár nagyon serényen kutatok igazán finom bolti változat után. Bármilyen leveles tésztás péksütiért képes vagyok rajongani, legutóbb az utcánkban bukkantam egy eldugott kis pékségre, ahol valóban házilag készítik a croissant-okat - maga a mennyország!
Mindehhez dukál a reggeli citromos tea, friss, mézes kakaó, netán tejeskávé, és végre egy olyan konszenzus reggelit költhetünk el, amiben a kisebbek is garantáltan osztozni fognak!
A Reggeli és vacsora rovat korábbi cikkeit itt olvashatod >>
Hozzászólások (0)