Sertésfonat vincellér módra
Gyerekkorom nagy kedvence volt a Lajos Mari-Hemző Károly (akik egyébként házastársak, a férj ételfotós) 99 étel 33 színes ételfotóval sorozat, mesekönyv helyett is azt olvasgattam, "nagylány" koromban pedig elkezdtem gyűjteni, mint anya. Valahogy úgy adódott, hogy a húsételes kiadvány címlapján szereplő, nagyon impozáns sertésfonatot soha nem készítettük el az évek alatt, de tegnap pótoltam ezt a hiányosságot. Kár volt eddig várni vele. (A recepten módosítottam kicsit, pl. a bormártásba már az én ötletemre került tejszín, viszont kihagytam a keményítővel történő sűrítést, mert szerintem fölösleges.) Nos, ami pedig a fotót illeti...Vannak kedves ismerőseim, akik a 6. emeletről lógatják ki a tányért :DDDD, ez pedig úgy készült (este) hogy egyikünk tartotta a tányért a konyhaszekrény tetejénél a halogénlámpa alatt, a másikunk fotózta..."Döntsd be kicsit, nagyon árnyékos...jaj, inkább ne döntsd be, mert elfolyik a mártás"-hát kb. így.:) Ez lett a maximum, amit ki lehetett hozni belőle.
