Kacsával töltött tortellini szederszósszal
Mi más lenne, mint a maradékfeldolgozó akcióim egyike. Sütöttem egy zsenge kis kacsát, de nem fogyott el két nap alatt sem. Én elvből nem dobok ki semmit. Talán ezért főzök folyton-folyvást, hm? Tortellinit készítettem már máskor is, nem nagy sikerrel, mert túlfőztem a tésztát. Örömmel nyugtáztam, hogy ez a négy perc teljesen bevált. Egyetlen tészta sem jött szét, nem esett ki a töltelék, maradt benne annyi szusz, hogy simán fel tudta szívni a szószt, és akkor sem szuttyósodott el, szóval teljes siker. A másik, hogy nem a gyári gumit kellett enni a megszokott három ízben, hanem merőben más volt feltálalva. Én nagyon élveztem. Minden tésztaétel készítésekor elmondom milyen nagy különbség van a friss tészta íze, konzisztenciája és a gyári között. Zongorázhatni lehet a különbséget (én csak azt tudok). Nem nagy munka tésztát készíteni, főleg nem a mai modernizált gépekkel teli világában. Nagymamám még fateknőben nyomta, én meg már csak ide dugom, oda dugom és kész a finom, friss tészta. Próbáljátok ki, megéri.
