A napérlelt, édes, lédús nyári paradicsomnak köze sincs a téli fagy üvegházas, sápatag gyümölcseihez, ezért ilyenkor érdemes minél többet enni a szezonális, friss finomságból. Sajnos ilyenkor is könnyű belefutni egy-egy rosszabb darab paradicsomba (főleg az élelmiszerboltokban), ami bizony nem fogja ugyanazt az élményt nyújtani. De nehogy a kukába dobjuk őket, inkább hozzuk ki belőlük a legjobbat az alábbi módszerekkel.
Túlérett/ütődött paradicsom
Ez még egy fokkal „kellemesebb” probléma, mert legalább azt jelzi, hogy a paradicsomunk érett. Jelen esetben egy kicsit túlságosan is: a megnyomódott, behorpadt darabokat viszonylag nehéz szeletelni, felkockázni, mert szétesnek, ráadásul nem mutatnak jól szendvicsekben, salátákban.
A legjobb megoldás erre, ha megtöltjük, és megsütjük a paradicsomokat.
Ehhez csupán le kell vágnunk a „kalapjukat”, majd egy kanállal kikanalaznunk a lédús belsőt, és valamilyen rizses, gabonás vagy húsos tölteléket beletennünk. Reszelhetünk rá sajtot is, és már mehet is a sütőbe. Mivel a paradicsom alapból túlérett, gyorsabban megsül, és édesebb íze is lesz.
Éretlen paradicsom
A spektrum másik végén helyezkednek el a hóka, éretlen paradicsomok: ezekkel talán gyakrabban találkozunk majd, mint szeretnénk. Állagban és ízben sem kellemesek, nem érdemes velük főzni, de nyersen enni sem túl jók.
Rántsuk hát ki őket! Mivel még nem annyira vizesek, megtartják az alakjukat a forró olajban is. A ropogós panír alatt puhára sülnek, kiváló mártogatós válik majd belőlük.
Vizes paradicsom
A túlságosan lédús paradicsom sem mindig jó, főleg akkor, ha mellette még vízízű is. Néha ilyennel is találkozhatunk, ekkor ezt tegyük vele: készítsünk belőle krémes gazpachot, vagyis hideg zöldséglevest.
Tegyünk bele sok kenyeret, hogy kellően sűrű és krémes legyen, majd ízesítsük, fűszerezzük bátran. A vizes paradicsomokból készíthetünk paradicsomlevet is, bár ez egy fokkal macerásabb folyamat.
Túl magos paradicsom
Vannak, akik nem bírják a paradicsom magjait, pedig ezekben a furcsán zselés részekben is rengeteg napfényes íz van. Mindenesetre a nagyon magos paradicsommal tényleg nehéz bánni: nem szeletelhető, szétesik, eláztatja a salátát vagy a szendvicset.
Készítsünk belőle inkább friss, csípős salsát: kockázzuk egészen apróra, és keverjük el ecettel, olívaolajjal, aprított hagymával, fokhagymával. Kenyérre kenve, de húsok mellé, vagy mártogatósként is finom. Ilyen formában pedig mindegy, mennyire magos, el fognak vegyülni a salsában a különböző részek.
Kásás paradicsom
Talán az egyik legszomorúbb látvány a kásás húsú paradicsom: ezzel sajnos nem nagyon tudunk mit kezdeni. Vagy mégis? Vágjuk félbe a gyümölcsöt, majd reszeljük le egy sajtreszelőn a húsát.
Így egy friss paradicsompépet kapunk, ami nem baj, ha kásás alapanyagból készül, hiszen a végeredmény amúgy is egy püré lesz. A héja nem kerül bele, így egészen sima egyveleget kapunk. Friss tésztaszósznak vagy raguk alapjának kiváló.
Túl kemény paradicsom
Nem feltétlenül az éretlenség jele a kemény húsú paradicsom, vannak olyan fajták, amelyek egyszerűen csak ilyen belsővel rendelkeznek. Ugyanolyan finomak, csak mondjuk nem a legjobbak egy salátában, szendvicsben.
Ezeket a kemény darabokat vágjuk fel, és süssük meg fokhagymával, fűszerekkel és sok olívaolajjal egy tepsin, majd készítsünk belőlük lepényt, pizzát, tésztát vagy bármilyen más finomságot.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Napfényes, nyári tippek, trükkök, receptek:
