Gyakran érezhetjük úgy (főleg, ha még kezdő szakácsok vagyunk), hogy egy recept szent és sérthetetlen. Emiatt nem merünk belebabrálni a hozzávalókba vagy az elkészítésbe, még akkor sem, ha az alapanyagcsere amúgy adná magát. Lépjünk túl ezen a félelmen, tanuljuk meg, mikor élhetünk alapanyagcserékkel, olyanokkal, amelyek recepttől függetlenül sikert hoznak.
Rizs – bulgur
Egy darabig a rizs ült a gabonák trónján, azonban az elmúlt években, nem ledöntötte, na, inkább csak melléült az első helyre a bulgur is. Olyannyira, hogy vagy az egyik vagy a másik biztos mindig megtalálható egy átlagos konyhában.
Használjuk ki ezt a helyzetet: bátran helyettesítsük oda-vissza a gabonákat levesekben, köretként, rakottasokban, akár még édes desszertekben, kásákban, felfújtakban is.
Használhatjuk 1:1 arányban, amikor kicseréljük, és a folyadék mennyiségén sem kell nagyon változtatni, ugyanannyi vízben, ugyanannyi idő alatt puhára főnek.
Kelkáposzta – fodros kel
Évtizedekig mindenki kelkáposztát használt a konyhában, aztán megjelent az újonc, a betolakodó fodros kel, és elkezdte magát beenni magát az emberek szívébe. Persze ez egy lassú folyamat: még ma is népszerűbb a fejes kel, mint a leveles.
De már épp annyi helyen elérhető a fodros kel, hogy be tudjuk szerezni és esetleg a „klasszikus” kelkáposzta helyébe tudjuk tenni. Ha főzünk a zöldséggel, nem kell aggódnunk az íz miatt, azonban, ha nyersen vetnénk be (pl. smoothie-ban, turmixban), arra figyeljünk, hogy a kelkáposzta sokkal erőteljesebb, szinte csípős aromájú nyersen – használjunk belőle kevesebbet.
Sárgarépa – édesburgonya – sütőtök
Narancssárgák és édesek: ezek a gyökérzöldségek oda-vissza helyettesíthetik egymást szinte bármilyen receptben. A krémleves, a mártogatós, a főzelék, a saláta, a sütemény meg sem fogja érezni, ha másik zöldséget kap.
Tovább könnyíti a dolgunkat a tény, hogy mindhárom zöldséghez ugyanazok a fűszerek és ízesítők passzolnak, így nem kell még jobban belenyúlnunk a receptek hozzávalóiba. Egyedül arra érdemes ügyelni, hogy a sütőtök nedvességtartalma jócskán magasabb, így ha például gnocchit vagy süteményt készítünk a sült/főtt zöldségekből, több szárazanyagra lesz majd szükségünk, ha batáta helyett sütőtökkel dolgozunk.
Napraforgóolaj – olívaolaj (süteményekben)
Az olajjal készült piskóták, muffinok és édeskenyerek azért csodásak, mert jóval tovább szaftosak maradnak, nem száradnak ki oly’ könnyen, mint vajjal sütött társaik. A legtöbb recept a semleges napraforgóolajat veti be, persze ha erőteljesebb, karakteresebb, izgalmasabb aromájú desszertet szeretnénk, csorgassunk olívaolajat a keverőtálba.
Nem kell változtatnunk az arányokon, egyedül az ízesítésre figyeljünk – bár nem kell túlaggódni a dolgot, ugyanis az olíva kiválóam illik bármilyen csokis, kakaós, diós-magos, citrusos piskótához.
Oregano – bazsalikom
Persze, persze, nem ugyanarról a zöldfűszerről van szó, és igen, eltér az aromájuk is valamennyire. De ember legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni a kettőt egy főtt ételben, egy tésztán vagy pizzán!
Úgysem kerül akkora mennyiségben egy receptbe sem, így bátran szórjuk az egyiket a másik helyére, ha épp valamelyik nincs.
Lencse – sárgaborsó
A hüvelyesek ízben és állagban csak minimálisan térnek el, persze azért feltűnne a mit sem sejtő kóstolóknak, ha csicseri helyett bab vagy lencse kerülne egy raguba vagy levesbe. Két alapanyag, amivel azonban bátran játszhatunk, ha cseréről van szó a lencse és a sárgaborsó.
Alakjuk nagyrészt hasonló, főzési idejük sem tér el annyira, 1:1 arányban váltogathatjuk a borsót a lencsével (vagy lencsékkel), ha épp megszorulunk.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több okos konyhai tipp és trükk vár itt:
