Gyerekkorunk kedvenc reggelije volt a bundás kenyér, melynek elkészítése picit több pepecselést igényelt, mint egy sonkás szendvicsé, így inkább hétvégenként jutottunk hozzá, és természetesen jó magyar szokás szerint sósan, fokhagymával bedörzsölve, esetleg sajttal, tejföllel fogyasztottuk. Mint mindennek, a bundás kenyér elkészítésének is lehetnek viszont buktatói, melyeket érdemes elkerülni, hogy valóban olyan finom legyen, mint annak idején a nagyinál.
A nagymama trükkjeit most pedig nektek is elhoztuk, melyek nem is igazán trükkök, inkább józan, okos és logikus lépések, hogy a bundás kenyér megőrizze nosztalgikus ízét, hangulatát, állagát, egyszerűségét, és ne legyen tojástól szétázott, olajban tocsogó a végeredmény.
Kattints a képre, és olvasd el a nagyi tanácsait a tökéletes bundás kenyérhez!
4 fotó
Nálunk sós, máshol viszont édes!
A kelet-európai keresztény régiókban, így nálunk is a sós verzió terjedt el, hiszen a tojás, a kenyér, a zsír és a fokhagyma is kéznél volt még a legszegényebb családokban is, olcsónak számított és laktatónak, így reggeli-ebéd-vacsora gyanánt, sőt böjti fogásként is fogyasztották.
A különféle nemzetek viszont inkább édesen készítik:
- Francia bundás kenyér (Pain perdu): vajban sült, fahéjjal, porcukorral szórt, áfonyával, bogyós gyümölccsel tálalt
- Angol bundás kenyér, azaz 'French toast': az angolok a franciáktól lopták az ötletet, azaz a vajas-cukros-gyümölcsszirupos/lekváros bundás kenyeret
- Spanyol bundás kenyér (Torrijas): tejben vagy borban áztatott, tojásba forgatott, olajban sült bundás kenyér mézzel, fahéjjal, cukorral. Húsvétkor hagyományos.
- USA (French Toast): inkább briósból vagy kalácsból készült, rendkívül édes-vaníliás-cukros, és juharsziruppal, no meg sült baconnel tálalják.
Íme néhány felturbózott bundáskenyér-opció:
