Meggyes-mákos rétes
Gyermekkoromban a nyarakat az anyai nagymamámnál töltöttem egy Rába parti kis faluban. Ha akartuk, ha nem, befogtak bennünket, unokákat munkára: ház körüli és konyhai teendőkre egyaránt (uborkaszedés, málnaszedés, lekvár főzés, mosogatás és a társai). Akkoriban gyakran néma ellenkezésbe ütközött a sok munka, hisz kint tombolt a nyár és hívogatott a folyó vize, viszont utólag hálás vagyok e szigorért. Most nem élnének élénkem emlékezetemben a pillanatképek arról például, ahogy a Mami a rétest készíti. Pár hónapja egy hétvégét nála töltöttem és rávettem, hogy készítsünk rétest együtt, vagyis tanítson meg végre rétest nyújtani. Mami adta az instrukciókat, én pedig tettem a dolgom. Azt nem mondanám, hogy a végeredmény teljesen egyezett volna a gyermekkoromból megszokottal, mindenesetre a bátorítást megadta ahhoz, hogy egyedül is nekiálljak, a Mami segítő szavai és támogató jelenléte nélkül. Ma megtapasztaltam, hogy a rétes készítés mennyire fáradságos munka és ezúton is köszönöm Maminak, hogy annyiszor készítette a kedvünkért.
