Nyáron valószínűleg igen nagy mennyiségben fogy paprika a magyar háztartásokban – elég, ha csak arra a tömérdek tál lecsóra gondolunk, amit vasárnapi ebédekre, családi összejövetelekre, baráti bográcsozásokra készítünk. No de ez még csak egyféle paprika, és a TV-n túl is megannyi figyelemre érdemes zöldség található ebben a családban. Bemutatni nem kell őket, hisz’ úgyis ismerősök vagyunk már, amit azonban érdemes lehet végigvenni, azok a különböző elkészítési technikák, és a paprikafajták kompatibilitása ezekkel.
TV-paprika
Íze semleges, héja vékony, inkább vizes, mint húsos: összességében a TV nem emelkedik ki túl sok mindenben az összes paprikák közül, talán egyedül abban, hogy egyszerűsége sokszínűen felhasználhatóvá teszi.
Savanyíthatjuk, párolhatjuk, tehetjük nyersen salátába, talán az egyetlen, amire nem alkalmas, az a sütés: bedobhatjuk ugyan a sütőbe, de mivel nedvességtartalma túl magas, nem sok mindenre használható.
Kaliforniai paprika
Talán nyersen a legfinomabb, mert a kaliforniai egy húsos, lédús, harsanós, édes aromájú paprikafajta. Ezért, ha kevert salátába keresünk színben, textúrában és ízben eltérő kiegészítőt, akkor mindenképpen erre a fajtára essen a választásunk. Ha főznénk vele, arra figyeljünk, hogy ne tegyük ki túl hosszas hőkezelésnek, mert akkor kellemetlenül puha, mállós lesz az állaga. Ehelyett maradjunk az olyan eljárásoknál, mint a hirtelen pirítás vagy stir fry, ezek érhetjük el ugyanis a tökéletes állagot: egyszerre ress, mégis párolt.
Kápiapaprika
Ízre azt mondhatnánk, hogy megegyezik a kaliforniaival (sőt, a pritaminnal is), azonban a kápia egy fokkal édesebb, nedvességtartalma alacsonyabb (ezért koncentráltabban érezhetjük aromáját), húsa vékonyabb. Amennyiben sült vagy grillezett paprikát készítenénk, mindenképpen ezt a fajtát tegyük a kosarunkba: tökéletesen karamellizálódik, sütés után héja könnyedén eltávolítható, a zöldségből pedig percek alatt kence, krémleves, saláta válhat. A „piros” paprikák közül ezt a legjobb savanyítani is, alakja miatt könnyebben fektethető szendvicsekbe.
Pritaminpaprika
Szegény pritaminnak nincs könnyű sora: az emberek vagy nem ismerik, vagy összekeverik a rá enyhén hasonlító kaliforniaival. És ha a forma nem lenne elég, az íz is valahol a kaliforniai-kápia vonalon táncol: édesebb, mint az előbbi, de azért nem ér az utóbbi nyomába.
Mivel a pritamin húsához képest viszonylag nagy csumával rendelkezik, nehezebb feladat lehet megtisztítani, ezért sütni például nem érdemes, túl nagy macerát okozna. Ha hozzájutunk, fogyasszuk nyersen, élvezzük ki kellemesen édes ízét.
Almapaprika
Nem is kérdés, hogy az almapaprikával mihez kezdünk: bizony, az ő pályája a savanyítás. Ha nem akarjuk a boltban vagy a savanyúságárusnál venni készen, akkor nyár végén otthon is elkészíthetjük az enyhén csípős savanyút. Persze nemcsak a klasszikus egész vagy töltött formájában készülhet, hanem darabolva, vagy másik savanyúság részeként is.
Hegyes erős paprika
Csípős jolly jokerként vethetjük be a hegyes erőset: tekintve, hogy nagyjából mindent tudhat, amit az összes többi paprikák, használhatjuk velük együtt. Ha sütünk egy kápiát, de csípős étket készítenénk, dobjunk mellé egy csúcsos, zöld paprikát, és süssük őket együtt (a hegyes erős héja ugyanolyan könnyedén lejön), ha savanyítanánk egy kis TV-t, landoljon a felöntőlében pár karika hegyes erős… és így tovább. Csak vigyázzunk, nehogy túl tüzesre sikeredjen egy étek.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több zöldséghatározó:
