Életemben először a Dob utcai Frőlichben találkoztam azzal a süteménnyel, ami évekkel később az egyik kedvencemmé vált. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy örök szerelem lesz, szinte tudatlanul véstem a villámat a flódni omlós rétegei közé, és első alkalommal ámultam el a dió, mák, alma és szilvalekvár túlvilági négyesén. Abban a pillanatban álmodni sem mertem arról, hogy a flódni egyszer a saját konyhámat is ünnepi illatokkal tölti majd el. Pár éve mégis belevágtam a kalandba, ami azóta folyamatosan tart, minden karácsony egy fokkal tökéletesebb tepsi süteményt hoz, minden alkalommal tanulok valami újat.
Első év, első lecke: az omlós tészta
Megvallom őszintén, az első házi flódnim több lábára is eléggé sántított. Valószínűleg a recept sem lehetett az igazi, és akkoriban még nem volt túl sok tapasztalatom az ilyen jellegű tésztákkal.
A flódni általában vagy egyszerű omlós vagy élesztős tésztával készül, én inkább az első felé hajlok, mert ez kellemesebb végeredményt ad, és begyúrni is könnyebb.
Legalábbis most már az, az első alkalommal kész katasztrófa volt, amit a tésztával műveltem. Nem tudtam ugyanis, hogy az omlós tészta két legfontosabb eleme a hideg vaj és a gyors mozdulatok. Ezért egy folyamatosan szétmálló, darabokra eső masszával álltam neki rétegezni, ami ráadásul keményre sült a sütőben, a túldolgozott glutén miatt.
Az első lecke tehát: jéghideg vaj, gyors morzsolás, majd határozott összedolgozás.
Második év, második lecke: a töltelékek mennyisége
Egy fokkal okosabban, a tészta furfangjait a zsebemben tudva álltam neki a következő év flódnijának, ami már határozottan jobban sikerült. Legalábbis a tésztafronton. Azonban ebben a süteményben van még négy másik tényező, amit el lehet rontani. Nevesen a négy töltelék.
Ugyanis nem mindegy, hogy miből mennyi kerül a rétegek közé, a flódni lényegét egy szigorú egyensúly adja, amit érdemes betartani az igazán ütős összhatás érdekében.
Nos, én ezt is a nehéz úton tanultam meg: a dió túl kevés, az alma pedig túl sok lett, aminek pedig az a kellemetlen helyzet lett a következménye (a nem túl esztétikus külsőn kívül), hogy inkább egy mákos réteggel ellátott almás pitére emlékeztetett a sütemény. Ráadásul a szilvalekvár is majdnem elveszett a kavalkádban.
Érdemes vigyázni, mert mind a darált dió, mind a mák máshogy viselkedik, amikor tölteléket készítünk belőlük. Az almáról nem is beszélve. A dió nagyon összemegy, a mák kevésbé, az almánál pedig az sem mindegy, hogy reszelve vagy szeletekben pároljuk meg.
A második lecke: minden töltelékből ugyanannyit tegyünk a tepsibe, hogy megmaradjon a flódni egyensúlya.
Harmadik év, harmadik lecke: a töltelékek sorrendje
„Három a magyar igazság” – gondoltam, amikor nekikezdtem a harmadik flódnimnak. Tudtam, hogyan készül az igazán jó tészta, a töltelékek arányában is biztos voltam. Most már nem mehet félre semmi, nemde? Hát, pedig de.
Arra ugyanis nem gondoltam, hogy nemcsak a töltelékek mennyisége, hanem azok sorrendje is ugyanúgy fontos. A ráismerés pedig így történt: a harmadik flódnit felvágva vettem észre, hogy az almatöltelék, mint ha eltűnt volna. De vajon hová?
Nos, a hibám az volt, hogy legalulra tettem az almát, rá pedig a diót, mákot és a szilvalekvárt. Ez pedig azért volt kevésbé szerencsés döntés, mert a rétegezés során összenyomtam a folyékonyabb, puhább almát a masszívabb, nehezebben kezelhető töltelékekkel.
A harmadik lecke a töltelékek sorrendje: alul dió, rajta mák, majd szilvalekvár, végül alma.
Negyedik év, negyedik lecke: a sütés ideje
Egyes sütemények esetében nagyon nehéz eldönteni, hogy megsült-e már a delikvens. Nem mindenbe szúrhatunk egy tűt, ami elárulja majd, hogy nyers-e még a tészta, és talán a flódni erre a legjobb példa.
Mivel a töltelékeknek nem kell megsülni, a tészta pedig nagyon vékony, azt hihetnénk, hogy az egész sütemény seperc alatt elkészül. Én is ezt hittem, és ó, milyen rosszul.
Ahhoz, hogy a flódni készre süljön, legalább egy órára van szükség, de inkább többre. De minek kell ennyi idő? Azért sül ilyen lassan a sütemény, mert a vékony tésztalapok csak nehezen sülnek meg a rengeteg töltelék jelenlétében. Így nagyon könnyen nyers maradhat a belseje, ha nem hagyunk neki elég időt. Megégetni vagy kiszárítani ezzel szemben hálistennek elég nehéz.
A negyedik lecke: adjunk legalább egy órát a flódninak a megsülésre.
Ilyen volt az én flódniutam az elmúlt években. Természetesen idén is elkészül majd az ikonikus sütemény, de hogy idén mit fogok róla tanulni, azt még én sem tudom.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Isteni karácsonyi sütemények az ünnepre:
