Lehet selymes, lehet darabos, vagy olyan, amiben megáll a kanál, de bármelyikről is legyen szó, az biztos, hogy a szilva talán a legjellegzetesebb magyar lekvár az összes közül, hiszen ez az egyik legjobb dolog, ami történhet ezzel az érett gyümölccsel. A másik természetesen a pálinka. Ami most következik, ugyan nem lesz túl hagyományos, azonban annál praktikusabb: ez a sütőben sült szilvalekvár.
Jó magyar szokás szerint
Vannak azok a magyar ételek, amelyekhez berögzült rituálék tartoznak: ilyen a bajai halászlé és a lobogva főzés, a disznóvágás meg a hajnali pálinka (és persze a kolbász- és hurkatöltés, hagymás vér), és a hagyományos szilvalekvár készítése is ilyen, de a módszerek tájegységenként változhatnak.
A szatmári (vagy beregi) szilvalekvár a leghíresebb, ehhez az első lépés, hogy a főzéséhez egy katlant építenek sárból, vályogból, amely jól tartja a hőt, és a (réz)üstöt kívül szintén betapasztják sárral. Az érett szilvákat botokkal leverik a fáról, a megmosott szilvát ujjal szétnyomkodják, és ciberét főznek belőle, aztán leszűrik a magokat és a héjat. Ezután jön az igazi munka, a hosszan tartó főzés, amihez az edényhez igazított lapátszerű keverővel folyamatosan keverve 6-8 órán keresztül készítenek, végül kerámia köcsögökben tárolják.
A szilvalekvár víztartalma ekkorra már annyira alacsony, hogy nem kell aggódni attól, hogy megromlik vagy penészes lesz.
Ha érdekel a teljes folyamat, itt találsz egy szuper videót a szatmár-beregi hagyományos szilvalekvárról, érdemes megnézni!
Otthoni kisüzem
Azért ez háztartási körülmények között nehezen kivitelezhető több szempontból: 15 kg lekvárhoz körülbelül 100 kg szilvát használnak, aminek a tizedét is nehéz lenne egy otthoni konyhában elkészíteni.
Ha mégis szeretnél nagyobb mennyiségű szilvát befőzni, akkor a legegyszerűbb, ha több fázisban készíted a lekvárt, ebben pedig jó barátod a sütő lesz. A megmosott, összenyomkodott szilvát mély tepsire terítjük, vagy akár egy nagyobb sütőedényt is használhatsz - egy normál méretű sütőben két tepsivel 5-6 kg szilvát is fel lehet dolgozni.
A szilvákat 110-115 °C-on körülbelül 6 órán keresztül sütjük, közben érdemes egyszer átkavarni az egészet.
Nálam az esti (vagy éjszakai sütés) vált be, és amikor letelt az idő, az elzárt sütőben vígan megvárja a reggelt, de persze napközben is sütheted, ahogy belefér - én keltem már fel hajnalban átkeverni a szilvákat, és az isteni szilvaillat miatt minden alkalommal megéri erre ébredni és várni a reggeli főzést.
Ekkor leszűrjük, hogy a héjdarabokat és a magokat eltávolítsuk, majd mehet egy lábasba. Ennyi hőkezelés után már elkezd sűrűsödni a szilvából kisült lé, úgyhogy alaposan passzírozd, hogy minden cseppje az edényben végezze. Ha a hígabb lekvárt szereted, ebben az állapotában már mehet is steril befőttes üvegekbe, amit száraz dunsztban hagyj kihűlni.
Megáll benne a kanál
Ha sűrűbb lekvárt szeretnél, az így előkészített szilvát körülbelül egy órát kell főzni lassú tűzön, folyamatosan kevergetve. Ha lehet, magas falú edényt használj, hosszú fakanalat, mert a sűrű lekvár pöfög-köpköd, ami súlyos égési sérüléseket okozhat.
Mindkét esetben kóstold, hogy kell-e hozzáadnod cukrot, de jó esetben, ha igazán érett szilvát találsz, akkor erre nem lesz szükség. Közben ízesítheted fahéjjal, szegfűszeggel, pár csepp ecettel adhatsz neki savasságot, de persze önmagában is tökéletes. Az igazán sűrű lekvárhoz addig főzd a szilvát, amíg az már nem folyik le a fakanálról, de számíts arra, hogy kihűlés után idővel csak egyre sűrűbb lesz.
A kész lekvárt töltsd befőttes üvegekbe úgy, hogy a lehető legkevesebb levegő kerüljön bele, ezért alaposan nyomkodd le kanállal. Lezárhatod celofánnal és kupakkal is, aztán mehet a száraz dunsztba pihenni. Ezzel a technológiával is lesz vele munka, de annyiban azért megkönnyíti a folyamatot, hogy még jövőre is lesz kedved nekiállni a befőzésnek. Hajrá, megéri!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Ezeket is tedd el a kamrába:
