Németországban, Rottenburg an der Laaber városában töltöttem egy hetet egy háziorvosnál gyakorlaton, ahol már az első nap elszóltam magam, hogy nagyon szeretek főzni, csak sajnos Németországban kevés lehetőségem van rá, és nagyon hiányzik. Másnap a doktor úr megkérdezte, hogy főznék-e egyik este neki és a családjának valami igazi magyar vacsorát. Boldogan mondtam igent, bár később zavarban voltam, nem tudtam eldönteni, hogy mit is készítsek. Végül anyukámmal való konzultáció után a gulyás mellett döntöttem, úgy ahogy én csinálom, vörösborral és zöldségek nélkül. A doktor úr felesége és gyermekei voltak a kuktáim, a tálalásra pedig befutott a nagyi is, akinél azon a héten laktam. Bár a németek is szoktak gulyást főzni, ők máshogy készítik, így tudtam nekik valami újat mutatni szerencsére. Az összes étel elfogyott, osztatlan sikert aratott a gulyás, a doktor úr másnap még a nővéreknek is elújságolta a praxisban, hogy milyen jót ettek előző este. Azt hiszem, életem legjobb gulyását sikerült ott elkészítenem.