Curry-s fokhagymás csirkeszárny
Régebben a Ráday utcában laktam egy étteremmel szemben, ahová állandó jelleggel ki volt függesztve egy tábla, rajta az egyik ajánlattal "szerintem nem mersz csípős csirkeszárnyakat rendelni!". Valahogy sosem voltam csirkeszárny rajongó. Sok a csont, kevés a husi, késsel-villával küzdelem, kézzel meg maszatos. Na de mondom, ez kihívás, hogyne mernék. Aztán sosem alakult úgy. Jött a költözésem napja, és amíg vártuk a költöztető kocsit, gyorsan beugrottunk ide, és mertünk, rendeltünk. A szavunk elakadt, könnyünk kicsordult, lélegzetünk elállt. De megettük. Na akkor éreztem rá én erre az érzésre, hogy kézzel fogom a kaját, és cupákolom le a csontról a húst, közben időnként mártogatok egy kis zöldséget könnyítésnek, és könyékig olyan leszek. Egy külön élmény tényleg. Nyami.
