(Brassica oleracea convar. acephala)
A fodros kel - ahogy a káposztafélék legnagyobb része is - a Földközi-tenger környékéről származik. A mai fodros kelhez nagyon közeli fajtát már az ókori Görögországban is termesztették, ahonnan a rómaiak közvetítésén keresztül terjed el más országokban is.
Hazánkban a XVI. századtól maradtak fenn írásos feljegyzések a káposztafélékről, bár a fodros kel a legkevésbé elterjedt fajta.
Kétnyári növény, kis hőigényű, így gyakorlatilag a nálunk előforduló leghidegebb teleket is átvészeli. Második évben virágzik, majd magokat hoz.
Különös alkú, aprón fodrozott, nagy levelei miatt méltán nevezhetjük díszzöldségnek. Alakja változatos: oszlopszerű, vagy földre terülő. Nem fejesedik be, mint a többi káposztafajta, de a leveleket egymás után többször is szedhetjük.

Kora ősztől, akár a tél elejéig is kapható a piacokon.

Szedés után 1-2 napon belül érdemes felhasználni, de szükség esetén a hűtőben egy hétig is eltartható.