Amikor csak lehet, a paradicsomot nyersen, bazsalikommal és egy kis mozzarellával eszem – nyáron nekem ez tökéletes csipegetnivaló, a gyönyörű, édes, szabad földön termett paradicsomokért egyszerűen megveszek. Főzni sem utolsó vele, főleg, hogy télre kiválóan elrakható, rengeteg formájában – jöhetnek a ketchupok, savanyúságok, paradicsomlevek. A zimankóban imádni fogod, hogy csak úgy leemelsz egy csepp nyarat a kamra polcáról!
Savanyúságként, bármilyen idényzöldséggel passzintható ecetes lében: cukkini, paprika, sőt mini görögdinnye is jöhet a képbe, a lényeg, hogy a paradicsomot még érés előtt, zölden kapkodjuk le a palántákról, ha már piroslani kezd, akkor nem sokra megyünk vele. A házi paradicsomlének nincsen párja! A boltban előre csomagolt, százszázalékosnak hirdetett termékek között is csak nagyon kevés a valóban érett paradicsom ízét magába záró változat, ezért sokkal jobb otthon elkészíteni, mert nagyon finom leveseket lehet készíteni belőle később. Ha nem tervezünk ipari mennyiségeket gyártani, akkor otthon, háztartási szűrőn keresztül simán jó munkát végezhetünk, de egy passzírozó segítségével lucullus paradicsomból ketchupot is főzhetünk.
Sűrű, zamatos szósz lesz a végeredmény, nagyon érdemes vele igen, az augusztusi kánikulában is szenvedni, mert az üvegekben sorakozó ketchup mindenért kárpótol, az erkölcsi diadalról nem is beszélve, amit bizonyos tömegtermékek fölött aratunk!
Paradicsomot úgy is eltehetünk, ha napon megszárítjuk, miután felszeleteltük – minél kisebbekre, annál jobb! Utána jó minőségű olívaolajban, kisebb, kétdecis üvegekbe porciózva érdemes eltenni, mások jobban szeretik natúran, rád bízzuk, melyikhez van kedved.
Persze lecsót is tehetsz a polcokra, sokan élnek is ezzel a tradícióval, nagyon jó januárban a saját lecsódat kanalazgatni!
