Mindig is a cseresznye savanykás párjaként tekintettem a meggyre – gyerekkoromban nem is volt nagy sikere nálam, mindig „túl savanyú” felkiáltással utasítottam vissza bármilyen formában, az ellenkezőjéről még pitébe burkolt formájában sem lehetett meggyőzni. Azóta valamelyest rendeződött a „kapcsolatunk”, s ma már ott szerepel a legjobban várt nyári gyümölcsök között.
Biztos sokunknak hagyott már foltot a ruháján a meggy – ha egyszer beszínez valamit, azt igen nehéz eredeti állapotába visszavarázsolni. Gyógyszeriparban, élelmiszergyártásban hasznosítják is erős színező tulajdonságát. A-, B-, C-vitamintartalma a meggynek is igen jelentős, nagy mennyiségben rejti magában a vasat, kalciumot, magnéziumot, foszfort is, de mivel nagyon savas gyümölcsnek számít, nem árt vigyázni a fogzománcra, különösen az arra érzékenyeknek. Mindemellett javítja az emésztést, csökkenti a puffadást, és persze rengeteg minden készíthető belőle.
A nagy klasszikusok, a nyár slágerei, amikből télen is nagy szeretettel falatozom, valahogy teljesen elvarázsolnak, vagyis, ha házilag eltett befőttekkel, lekvárokkal, szörpökkel találkozom. Na, a meggy pedig az az alapanyag, amiből aztán meg lehet tölteni a kamra polcait, de kimagozva, fagyasztva önmagában is eltehető a mélyhűtőbe, így akár januárban is jöhet a meggyes pite. A nagy aduásznak mindig is a nagyiféle piték számítanak, illetve érdekes módon az iskolai menzáról egyedül ennek az édességnek emlékszem szívesen a tésztájára: puha, illatos és omlós volt, amiből – a fentebb taglalt ellenszenv okán – műgonddal szépen kicsipegettem a meggyszemeket, hogy aztán csak a pitetészta maradjon, amit jóízűen elfogyaszthatok.
Ez a bizonyos sütemény ma már azért valóban meggyesen is lecsúszik, jöhet rácsosan, linzertésztába „csomagolva”, de ott van az igazi, falusi pite, zsírral, liszttel és tejföllel – na, ez az, amiből biztosan nem egy kockát fogok elvenni. A tésztát a legtöbb recept úgy ajánlja kinyújtani, hogy egész tepsit fedjünk be vele, a tészta másik felével pedig fedjük be a már töltelékkel megtoldott, készülő pitét. Sütikben nem árt megcukrozni, fahéjazni valamelyest a meggyszemeket, még akkor is, ha ódzkodunk tőle – különben a savanykás íz teljesen eluralkodik a süteményben. Elő a magozókkal (jó játék), tepsikkel és befőttesüvegekkel, egész júliusban kapható még meggy!
