Múlt héten azt jártuk körbe, hogyan tervezték meg a heti menüt régen, milyen takarékossági szempontok érvényesültek egy XIX. századi középosztálybeli család mindennapjaiban, ki is volt az, akinek a háztartás vezetése és a napi étkezések gondos megtervezése a feladata volt, és ki hajtotta végre a munkálatokat. A gondos tervezés és takarékosság már a boldog békeidőkben is fontos szempont volt, majd az ínségesebb, gazdasági válságokkal és háborúkkal sújtott időszakokban a sokféle és drága, nemesebb alapanyagot használó, fényűző konyha helyét felváltotta a maradékokat megmentő, semmit sem kidobó, kreatív fogásokat és sokszor helyettesítő anyagokat is használó főzési gyakorlat.
Manapság újra nagyon fontos szempont, hogy minél takarékosabban és előrelátóbban főzzünk, hiszen nemcsak környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontból, de a gazdasági nehézségekkel, elszálló energiarákkal terhelt időben sem mindegy, hogy az alapanyagokat milyen hatékonyan tudjuk felhasználni.
Mostani cikkekben többféle praktikus tanácsot gyűjtöttünk össze arra, hogyan is érdemes akár egy hétre előre megtervezni a menüt, és minél hatékonyabban felhasználni az alapanyagokat, különös tekintettel a maradékmentésre.
Hús – minél kevésbé feldolgozottat
Bár kényelmi, gyorsasági szempontból tényleg rendkívül kellemes, hogy ma már gyakorlatilag teljesen készre előkészítve meg tudjuk venni a húsféléket – a csirkemellet, combot filézve, a sertéshúst kellő vastagságúra és nagyságúra, az adott étel elkészítéséhez megfelelően előre felvágva találjuk meg a húspultban. A kényelemnek azonban ára van, az előkészítést meg kell fizetni, így aztán, ha a minőségen nem spórolunk, spóroljunk ezen:
vegyük meg egyben a csirkét, válasszunk nagyobb darab húsokat, amiket aztán majd otthon tisztítsunk és porciózzunk.
A szárnyasok, csontos vörös húsok nemes részeit levágva ugyanúgy előre le tudjuk fagyasztani adagonként a húsokat, de a csontos részekből készülhet húsleves, pörkölt, a nyesedékből, apró húsdarabkákból pedig ragu levesként és főételként is. Egyetlen csirkéből így legalább háromféle étel készíthető.
Leves és hús – nem csak együtt jár
Ha pedig elkészült a húslevesünk, a legegyszerűbb, ha a benne főtt húst utána, mustárral, tormával és friss kenyérrel kínáljuk, de szélesíthetjük is a dolgot, és teljes második fogás is készülhet belőle. A táfelspicc intézménye ugyebár erre épül, és nem véletlen a vadasmártás és a különböző ízes gyümölcsös mártások létrejötte sem: az alapvetően marhából vagy vadhúsból főtt húsleves után ezeket, valamint kapormártást, tormamártást kínáltak a főtt hús mellé. Ha pedig még gazdagabb kínálatot szeretnénk, akkor adjunk krumpli- vagy zsemlegombócot a hús és mártás mellé.
Ezeket a fenti ételeket nem muszáj egyetlen nagyobb étkezés során felkínálni, gondolkodhatunk úgy is, hogy egyik nap a húsleves a fő menüelem, másnap pedig jön a vadas.
A húst nem mindig egyszerűen csak főtt állapotban kínálták, hanem sokszor után is sütötték, hogy ropogós legyen a külseje, találunk olyan receptet is, amikor a levesben fővő hús egy részét előbb kivették a levesből és tették át tepsibe sülni, hogy aztán mindenféle tartalmas köret kerüljön mellé.
A főtt húst apróra vágva vagy tépve felhasználhatjuk majonézes, tejfölös alapú „salátákhoz” is, sőt például mexikói fűszerkeverékkel megszórva és egy serpenyőben pár perc alatt átpirítva egy laktató tortilla alapja is lehet, ami remek gyors és gazdag hétköznapi ebéd vagy vacsora.
Nemcsak a húsevőknek
De nemcsak a jól és sokféleképp elkészíthető húsfélékkel lehet gondosan tervezni, akkor egy egyszerű sült zöldségből is sokféle finomság készíthető.
Vegyük például a karfiolt, amit egyrészt rózsákra szedve és egyben is átsüthetünk, de a sült karfiol nemcsak magában remek, hanem készülhet egy részéből krém, sőt leves is.
A krémet pedig attól függően gazdagíthatjuk vajjal, magfélékkel, hogy köretként vagy épp szendvicsalapként akarjuk fogyasztani. Sőt, ha marad belőle, és másnap egy gyors zöldségkrémlevest készítünk, nyugodtan hozzá is adhatjuk a leveshez, plusz textúrát és ízt ad neki.
A húsleves zöldségei sokszor sanyarú sorsra jutnak a konyhában: vannak, akik az étkezés vége felé szívesen csipegetnek belőle, de még így is gyakran árválkodik egy tál sárgarépa és petrezselyem a hűtőben, ami magában már nem finom, kidobni viszont sajnálnánk. Miért ne kerülhetnének ezek is egy krémlevesbe, természetes ételízesítőként remek mély ízt adva neki? De ha egy hétköznapi gyors paradicsomos tésztára való ragut vagy éppen bolognait készítünk, abba sem vétek beletenni, csak krémesebb, gazdagabb lesz tőle.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További olcsóbb tippek itt:
