A puding alatt mi magyarok egy kocsonyás, krémes, rugalmas főzött krémet értünk, amit édességként szokás fogyasztani, de sokszor alkalmazzák különféle, leginkább piskótás desszertek alapanyagaként is krémes töltelékként. A pudingot általában főzve, gőzölve készítjük, de lehet sütni is, a lényeg, hogy az alapvető ízesítőt – gyümölcsöt, csokoládét vagy épp tejet – valamilyen sűrítő anyaggal főzzük össze: ez lehet liszt, keményítő, rizs, tápiókagyöngy, tojás, de akár kenyér is. Az így elkészült, krémes és egyszerre rugalmas állagú finomságot lehet melegen és hidegen is fogyasztani.
Ma már a legtöbben előre elkészített, ízesített pudingot főznek előre csomagolt poralapból, amelyben a keményítőt különbözőképp ízesítik – csokoládéval, kakaóval, mogyoróaromával, vaníliával, puncs ízű aromával, stb. – majd megfelelő mennyiségű folyadék (legtöbb esetben tej) hozzáadásával rögtön össze is lehet főzni a krémet, amit aztán ízlés szerint édesíthetünk.
Tehát a pudingpor valójában nem más, mint ízesített keményítő, így érthető, hogy sokan használják másra is, mint puding készítésére.
Mikor hasznos?
Vannak esetek, amikor teljesen praktikus, ha pudingport használunk bizonyos ételekben – vannak olyan gyümölcslevesek például, amelyekben kimondottan jól működik a krémes, tejes, már-már desszertszerű állag, ezeket nem tejföllel vagy joghurttal készülő habarással készítjük, hanem tejjel és liszttel habarjuk be. A liszt íze viszont – ha nem tudjuk jól adagolni a mennyiségét kellemetlenül is érződhet az elkészült ételben, így egy lágyabb ízű, vaníliás pudingpor még akár praktikusabb is lehet, és finomabbá is teheti az ételt. A vaníliás körteleves, a hideg, málnás krémleves vagy a pudingporral készülő barackleves nem a legkönnyebb, legfrissítőbb fogás lesz, hanem inkább kínálható az étkezés végén, kvázi desszertként, de ízében remek finomság lesz így belőlük.
Torták – inkább ne, gyors sütik – miért ne?!
A klasszikus tortákat, krémes finomságokat inkább készítsük valódi főzött krémekkel, hiszen ezeknél nem feltétlenül a gyors elkészítés számít, hanem az, hogy a tortánk finom legyen, stabilan álljon, akár díszíthető is legyen, és ne feltétlenül aznap kelljen elfogyasztani.
Mivel a puding frissen, vagy legfeljebb egy napon belül elfogyasztva az igazi – a tejes, keményítős krém addig tartja meg az állagát, nem esik szét, nem kezd el folyni, és nem utolsó sorban nem romlik meg, inkább gyors, hétköznapi desszerteket készítsünk pudinggal.
Egy egyszerű piskóta, pudinggal rétegezve, mogyoróval megszórva egy hétköznap estén vagy épp hétvégén, amikor valami finomra és mégis gyorsan összedobhatóra vágyunk, felér egy boltban kapható somlóival vagy épp egy tábla csokival. Ha a mákos gubát vagy épp aranygaluskát egy jó nagy adag vaníliapudinggal kínáljuk, senki sem fog reklamálni, hogy miért nem főztünk valódi franciakrémet hozzá.
Amikor felejtős
Míg a fent említett klasszikus sütemények és desszertek ízélményén nem sokat változtat, ha porból készült pudingot kínálunk melléjük, van egy olyan fantasztikusan finom magyar desszert, amit vétek nem a klasszikus módon, hanem pudingporból készíteni. Ez nem más, mint a madártej, amelynek épp a vaníliás, tojásos és mégis rendkívül könnyed, folyékony állaga az, amiért annyira rajongunk érte. Ezt az állagot sosem fogjuk tudni elérni, ha a keményítővel próbáljuk besűríteni. Lehet bő lére hagyott vaníliás pudingot is készíteni, de az sosem lesz madártej.
Ugyanígy az olaszok klasszikus desszertjében, a tiramisuban sem tudjuk a mascarponés-tojásos krémet pudingporral helyettesíteni – finom rétegzett desszert készíthető belőle úgy is, csak tiramisunak nem nevezhető.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
