E heti főszakácsunk Torma, aki a messzi Ausztráliából küldi nekünk az ötletes finomságokat. Most elmeséli nektek, hogyan kezdte konyhai pályafutását, és miért lett a kovász rajongója!
Teljesen váratlanul ért a NoSalty-szerkesztők megtisztelő jelölése a hét szakácsa címre, mert habár lelkes rajongója vagyok az oldalnak, elég új vagyok itt. A beilleszkedésem négy hónappal ezelőtt villámgyorsan ment, mert a szakácstársaim olyan szeretettel fogadtak, hogy az első publikálástól kezdve „otthon” éreztem magam itt! Névválasztáskor kapórajött a Torma vezetéknevem is!
Néhány kedvenc konyhai élményemről is szólok. Hatéves lehettem, amikor először sütöttem: kenyérkockákat az iciripiciri, öntöttvas lábosomban, az illatos, sercegő zsírban, a vaskályhánk tetején, télen… édesanyám felügyeletével persze. A kicsit rohanós, gyerekkori éveim alatt anyukám azértrendszeresen eljárt a városi piacra; sok finom, friss zöldfélét fõzött, házi túrót készített, lekvárokat, befőtteket rakott el, egy „tyúkos” háztól hoztuk a friss tojást. Édesanyám húslevesét a húgommal „aranylevesnek" hívtuk. A legtöbb gyerekkori nyári vakációt a nagymamámnál töltöttem falun. Mamikámnagy fateknőben,hetente dagasztotta a ropogós héjú, bársonyos bélűkenyereket. Kati nagynénémmel büszkén vittük a puffadó kelesztőkosarakat a pékhez süttetni (innen ered a kovászos kenyér mániám!). Volt igazi kenyérlángos is, sűrű, sárga kacsazsírral lekenve, vékony szelet májcikával, cukros, forró teával. Mamika egyéni, „göndör” gyúrt tésztája mai napig a kedvencem; most már legtöbbszörén is igy készítem, már csak a nosztalgiakedvéért is!
Top 3 hét szakácsa 2012-ben >>
A kelt tésztákat kezdetben rendszeresen-módszeresen elszúrtam; egészen addig, mígnem egy drága jó rokonom, Lizus néni meg nem tanított, mégpedig édes, kelt tésztával. Amikor a hattyút formáltam, a drága néni említette, hogy „talán kicsit kisebbre”, de én nem akartam piciket. Szóval, amikor a sütőbe néztem, a kecses hattyúk a szemem láttára nőttekóriási, félelmetes szörnyekké; összefogódzva, fenyegetően meredtek rám a szúrós szegfűszeg szemeikkel a forró sütõbõl! Rögtön megtanultam, hogy a kelt tészta duplázódik! A családomáltal készítettételeket szeretem a legjobban!Mindkét vegetáriánus lányom szuper jó szakács; a férjem specialitása a jó, magyarosbográcsgulyás, az omlós grillhúsok, a habkönnyű körözött és az általa kitalált lepénykenyér, amit frissen készít a gulyáshoz. Azén konyhaiérdeklődésem most a könnyű, zöldségesételekés a vadélesztős kovásszal készült kenyerek. Szeretettel fõzünk;így az étel testet-lelket táplál. :) Rengeteg receptet olvasok a NoSaltyn, és sokat tanulok a hozzászólásokból is. Csodálom szakácstársaim kreativitását, odaadását, türelmét; különösen a dolgozó fiatalokat, akik a mai rohanó életritmusban is tudnak meghitt, családi étkezéseket varázsolni, amikor ízletes, egészséges ételeket tesznek az asztalra.
