Egy kicsit hagyományos, egy kicsit újító, de mindig ízléses és izgalmas! Finomságai által már ismeritek, itt az ideje, hogy még többet megtudjatok e heti főszakácsunkról, Ági78-ról!
Kislány korom óta szeretek a konyhában sürgölődni. Persze az elején még a konyhapultot sem értem fel, így abban tudtam segíteni, hogy a kamrából behoztam ezt-azt. Tojást, lisztet, cukrot (olvasni még nem tudtam, így a csomagolás és a felirat színével azonosítottuk őket), zöldségeket, vagy éppen ami kellett... és persze folyton kérdeztem. Ez mi? Az mire jó? Most mit csinálsz?Nagyon szerettem ezeket az időket. Mivel anyu és apu is finomakat főz, így könnyű dolgunk volt nekünk, gyerekeknek, csak jókat kellett enni és lesni, hogy mi, hogyan készül.Persze az állandó kérdezősködés és kíváncsiság idővel igazi segítséggé formálódott. Először tésztanyújtás, szaggatás, krémkeverés, csupa olyan dolog, amit a gyerekek irtóra élveznek.
Később, mikor már ismertem az alapokat, a mérleget, tudtam, hogy kell begyújtani a sütőt és persze felértem a konyhapultot is, elkészítettem életem első süteményét, egy kakaós lepényt. Anyu végig ott volt a konyhában, figyelte, hogy mit csinálok, kicsit segített is. Kisült és én elképesztően boldog voltam.Azután teltek-múltak az évek és úgy alakult, hogy párommal Pécsre költöztünk. Ott éltünk öt évig. Igazán ekkor tanultam meg, mit is jelent főzni. Telefonos segítséget is kértem sokszor, hol anyuéktól, hol párom anyukájától, hogy hogyan készül az apuféle almaszósz vagy a savanyú krumplileves.Néhány éve visszaköltöztünk Szegedre, közelebb a családhoz, barátokhoz. Most már az igazi, saját konyhánkban főzök. Néha párom is segít, kelt tésztát nyújtani vagy éppen megkenni. Ő készíti a galuskát, mert az övé sokkal finomabb, a tükörtojást is ő szokta sütni és a krumplipürét is finomabbra csinálja, mint én.
A hét szakácsa: Olaszné Anci >>
Ha otthon vagyunk, még mindig nagyon jókat szoktunk együtt főzni anyuval és párom anyukájával is, mikor náluk vagyunk. Mindannyian szeretünk kísérletezni, így folyton csereberéljük és variáljuk a recepteket.Szóval még mindig olyan kíváncsi vagyok, mint kislányként, ezért is nagyon örülök annak, hogy anno rátaláltam a NoSaltyra. A sok kedves szakácsra, akik közül néhányukkal azóta jó barátokká lettünk és remélem, hogy még leszünk jó sokan! A rengeteg fantasztikus recept és kedves hozzászólás hihetetlenül lelkesítő tud lenni! Jó érzés, ha valakinek tetszik a recept, amit feltölt az ember, mert tudja, hogy már nem munkálkodott hiába.
A rovat korábbi cikkeit itt találod >>
