Vaddisznótokány 2.- narancsos
Valamikor baráti körrel nyaraltunk egy tengerparton. A strandról jól látszott egy sziget, így szinte minden nap megbeszéltük , hogy egyszer majd oda átúszunk. Persze engem azért olyan nagyon nem fűtött a vágy, én úszástudományom az első levegővételig tart ki... Egyszer azonban ketten közülünk eltűntek, és amikor újra megláttuk őket, már visszafelé úsztak, feltehetően a szigetről. Így aztán mire kiúsztak mindenki nagyon izgatott lett, mert az már szinte biztos volt, hogy a szigeten jártak... Amint a partra értek mindenki közrefogta őket, hogy meséljék el, hol voltak, és miért mentek el egyedül. Persze ők ketten a legjobb úszók voltak, ezért csak úgy úszás közben nekiindultak, és meg sem álltak a szigetig. Szóval amikor kiértek mindenki elkezdte kérdezgetni őket, és ekkor hangzott el a következő elmés kérdés: - És, mondjátok milyen messze van a sziget??? Messzebb van, mint gondolom??? :-) Minden recept "csínja-binja" azon múlik, hogy megérezzük azt a mértéket, amikor már nem kell tovább főzni, amikor már nem kell bele több savanyítás, több só, fűszer. Csak annyi, mint gondolom.. :-) És az csak tovább növeli a recept sikerét, ha a vadász egyik nap lő, másik nap meg gombászik békésen... :)
