Szedres-túrós pogi
Csupa meglepetés. Beleharapsz egy barna sütibe, aminek lila a belseje. Ráadásul szederdarabkákkal szemezhetsz, miközben a vártnál kevésbé édesebb falatot forgatsz a szádban. És milyen zaftos! Ezen az angol nyelvű oldalon bukkantam erre a se nem édes, se nem sós pogácsára, ahogy a kitalálója nevezi. Először a fotóba habarodtam bele, és miután elolvastam a leírást, rögtön tudtam, mi lesz a sorsa a hűtőben várakozó óriási, érett szederszemeknek. Az ötletgazda málnát használt, valószínűleg azért is lett a végeredmény sokkal világosabb - a szeder barnás-lilásra színezte a tésztát. De amint az eredeti recept is említi, nem baj, ha keverés közben összetörik a gyümölcs, épp ellenkezőleg! A vaj tényleg hideg legyen, különben olyannyira ragacsossá fog válni a tészta, hogy se szépen szeletelni, se a munkafelületről felvakarni nem lehet majd. Tudom, tapasztaltam. Azért lettek ilyen laposak és szabálytalanok a szeletek. Langyosan a legfincsibb. Ja, mivel szkeptikus voltam, és nem hittem el, hogy egy gyümölcsös sütihez elég 5dkg cukor, megfeleztem a tésztát és az egyik részt kicsit még utánaédesítettem. Kár volt. Valószínűleg azért is kaphatta a pogácsa elnevezést, mert messze nem olyan édes, mint egy süti.
