Érdekes mennyire nincs határa az ismerkedésnek napjainkban. Az édesapám a világháló, na meg tömérdek felesleges idő segítégével összebarátkozott kicsiny országunk egyik távoli lakójával. Én már csak arra lettem figyelmes, hogy apu csak utalt rá: a barátommal ez történt, az történt. És a végén kaptam egy telefont, hogy el sem tudom képzelni, mit kapott csomagban. Aki ismeri aput, az tudja, ő akármin nem lepődik meg. Így a kíváncsiság szikrája igencsak felragyogott bennem, mire ő hosszasan ecsetelte a kerekrépa történetét. "Na jó!" - mondtam. "Mire lehet ezt használni?" Válasz: "Mindenre, nagyon érdekes finom íze van, ha szeretném tudni, ad". Nekem sem kellet több, még aznap elhoztam a kis fejadagomat, ami legalább 1,5 kg volt, és ezt a finom levest készítettem. Csak azt sajnálom, hogy törhetem a fejem, hol tudom legközelebb beszerezni. És hogy mi is ez? Még egy kis adalék: ez egy vasi - zalai tájétel. Kerekrépából azt hiszem, máshol az országban nem készítenek ételt. Malacoknak szokták adni takarmányként, mert nagyon egézséges és tápláló. Pedig nem csak savanyítva, hanem nyersen is jó. Nyersen szendvicsben igazi vitamin bomba télen. Az ilyenkor seízű paprika és paradicsom helyett. Pedig régen népélelmi növény volt!