Fromage frais sajttorta eperrel
Durcsó
Angliában a gyümölcsöt aranyárban mérik. Egyedül az alma terem meg vígan a ködös orszában, de a késői eperszezon is egész kegyes a britekhez. Legalábbis idén. Nem tudom, ez mennyire megszokott, mert a gyümölcs igazi kultúrája a béka... tehát ott van. Tegnap elmentünk az Oxford melletti Rectory Farm nevű szedd magad intézménybe, ahol először a málnabokrokat dézsmáltuk meg. Aztán az epres sátrakhoz érve elkeserítő látvány fogadott: a gyümölcsök fele épp legszebb érési idejét élte, pont jó állapotban voltak a fogyasztáshoz. A másik fél azonban már alvadtan töpörödött vagy rogyadozott a szálakon, és senki nem jött leszedni. Mi eszméletlenül betankoltunk (jutott persze a bendőnkbe is...), de így is láthatóan hatalmas mennyiség lett a cukros erjedés prédája, kiélvezetlenül. Ma kezdeni kellett valamit a még épp ehető epertömeggel. A legszebb szemeket kiválogattam, de a maradéknak hosszas recepttanulmányozás és az anyai intelmek meghallgatása után nekiestem. Azaz csak estem volna... hiába jártam be a szép egyetemi város számos ABC-jét, nem hogy nem kaptam szalicilt vagy zselésítőt, de a segítőkész eladóknak halvány gőze sem volt róla, hogy miről beszélek. (Ti. befőzőcukorral próbáltak kiengesztelni...) Így aztán bízva benne, hogy íze garantálja majd a gyors elfogyasztást, kémiai anyagok nélkül főztem eper, illetve eper-rebarbara lekvárt (recept jön!). (Nem tragédia, csak azon vagyok kiakadva, hogy ezek a műveletlen népek nem ismerik az "befőzni való olcsó eper" intézményét.. Szégyen!) No meg készítettem eperparfét. És ezt a finomka sajttortát is. (Eszter megmondta, hogy majd csak kitalálok valamit... :) Recept Delia Smith-től.
