Szegfűbors

A borsot kereső Kolumbusz Kristóf fedezte fel a Karib-szigeteken, és haláláig nem jött rá tévedésére. A szegfűbors a mirtuszfélék családjába tartozó trópusi örökzöld fa vagy cserje. Csomókban nyíló, zöldesfehér virágai átható illatúak, de kérge, levelei és termése is rendkívül aromás. Termése lédús bogyó, mely zöldről sötétvörösre érik és két borsóméretű magot tartalmaz. Bogyóit éretten vagy zölden gyűjtik, majd addig szárítják, míg a héja barna, vörösesbarna lesz, megráncosodik, és benne a magok zörögni kezdenek. Kissé csípős aromája egyszerre emlékeztet borsra, fahéjra, szegfűszegre és dióra. Pácok, szószok, pástétomok, halételek, húsételek, sütemények, likőrök, chutney ízesítésére használható, de adhatjuk forralt borhoz, gyógyteákhoz - meghűlés esetén ajánlják -, és használhatjuk különböző fűszerkeverékekhez. A magokból sajtolt olaj 70%-a eugenol: ez van a szegfűszegben, a fahéjban és a szerecsendióban is, ez az olaj ad jellegzetes ízt a Chartreuse-nek és a többi, évszázadok óta vele ízesített likőröknek.