Valószínűleg nem sok időt szánunk arra a kérdésre, hogy milyen lenne egy édes tzatziki, de ha mégis kíváncsiak vagyunk rá, a válasz ebben az uborkalekvárban rejlik. A nyáron amúgy is gyakran előkerül ez a zöldség, frissessége több formában is megmutatkozik, például egy salátában vagy levesben. Az uborkalekvár is ugyanezt az üde nyári vonalat képviseli, annyi különbséggel, hogy ezt édes ízekkel teszi.
Nem csak kovászolni lehet
Meg kell válogatnunk, hogy milyen uborkát használunk a lekvárhoz. Mivel a kígyóuborka víztartalma nagyon magas, az ebből főzött lekvár túl folyékony lenne, nem tudna rendesen besűrűsödni.
Szerencsére ilyenkor nyáron szinte minden zöldségesnél megjelenik egy másik uborka is: a kovászolni való. Ezek a kisebb méretű, vastagabb héjú zöldségek nem olyan levesek, mint a hosszú kígyóuborka, így befőzési célra tökéletesek lesznek.
Persze, ha nem zavar minket a folyékonyabb lekvár, használhatunk kígyóuborkát is vagy a két fajta keverékét.
Egy üveg nyár
Lássuk be, az uborka önmagában nem egy nagyon erőteljes játékos, ha ízekről van szó. Nem véletlen, hogy a legtöbbször valamilyen komolyabb, aromás hozzávalóval, fűszerrel párosítjuk.
Az uborkasalátában a fokhagyma látja el ezt a szerepet, ebben a lekvárban pedig a friss menta és a citromlé. A fűszernövény apróra vágva átadja intenzíven üde aromáját az egész főzetnek, a citrom pedig kellően egyensúlyozza a lekvárban használt cukrot.
Ez a nem túl édes, karakteresen frissítő készítmény ugyan nem őshonos egyik kultúrában sem, a menta és az uborka együttes használata engem valahogy görög hangulatba hozott. Görögös, nyári ételek mellett simán el tudom képzelni, kellemesen izgalmas kísérőként.
Életem leggyorsabb lekvárja
Ahhoz képest, hogy milyen különleges lekvárról van szó, az elkészítése meglepően gyors folyamat. Az előkészületek veszik el az idő nagy részét, magát a lekvárt összesen öt perc összefőzni.
A kovászolni való uborkákat meghámoztam és egészen apró kockákra vágtam. Ez azért fontos, mert a nagy darabok nem főnek meg rendesen, és kellemetlen lesz őket megenni. A gyors főzési idő is ennek köszönhető.
Hozzáadtam a cukrot (súlyban körülbelül feleannyit, mint a zöldségből), citromlevet, kevés almaecetet, az aprított friss mentát (egész sok kell belőle, nagyjából egy fél csokor) és a pektint.
Ezeket felforraltam, utána pár percig hagytam rotyogni, amíg az egész sűrű és szirupos nem lett. Ekkor sterilizált üvegbe töltöttem, fejjel lefelé hagytam kihűlni.
Amellett, hogy a lekvár a zöld szín különböző árnyalataiban pompázik, ízben is hasonló frissességet hoz, ami számomra megegyezik a nyárral.
Annyira komplex, hogy nem érdemes egyszerűen pirítósra kenni, és úgy elfogyasztani. Inkább kanalazzuk görög joghurtra, amit kellően megédesít. Kínálhatjuk friss kecskesajt vagy enyhén fűszeres hideg sültek mellett is. Én joghurttal kóstoltam, isteni lett.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Itt a befőzés szezonja, készülj fel velünk:
