Mindig is érdekesnek, persze egyben furcsának is tartottam, hogy nyáron, amikor az ember elvileg nem nagyon kívánja a nehéz, zsíros ételeket, a legtöbb klasszikus gyorsétel, vagyis a hamburger, a hot dog, a palacsinta, a sült krumpli, mégis fénykorát éli. Az is lehet, hogy ez is egy a sok ételmítosz közül, mindenesetre a nyár elengedhetetlen szereplői a tócsni és a lángos. Ha nem töménytelen mennyiségben és nap mint nap eszünk belőlük, simán beleférnek bármilyen kiegyensúlyozott étrendbe, főleg, ha sok nyers zöldséget pakolunk melléjük, rájuk.
A tócsni ugye sokaknál a burgonya és a fehér liszt miatt tiltólistás, pedig hangyányi kreativitással csavarhatunk egyet rajta: hamarosan beköszönt a cukkiniszezon, amiről tudjuk, hogy szinte bármivel párosítható, így például tócsniba is belereszelhető, kiváltandó a krumplit vagy legalább annak egy részét, és máris sokat könnyítettünk a dolgokon. De a fantáziavariációk száma tényleg fokozható: friss sárgarépa, tök is kerülhet bele, de sokan készítenek zöldséges lepcsánkát zöldborsóval, kukoricával – a tojást, legalább egyet viszont egyikből sem érdemes kihagyni, akárcsak a lisztet, valamennyi mindenképpen szükséges, hogy megfelelő állagú legyen a tésztánk.
A lángos már meredekebb vállalkozás, a melegben különösen macerás, de ha kellő elszántsággal vértezzük fel magunkat, akkor a cél érdekében simán sikerülhet, és hát az otthoni lángosnak azért tényleg nehezen akad párja! Langyos tejben felfuttatott élesztőt a liszttel ruganyos, homogén tésztává gyúrunk, ez a legizzasztóbb része a műveletnek, majd letakarva hagyjuk megkelni, legalább másfél órán át.
További lángosokért ide kattints! >>
Jöhet a nyújtás, tetszőleges formára, fél centinél vastagabbra nemigen kell hagyni a tésztát. Sajtosan-tejfölösen-fokhagymásan a legfinomabb (szerintünk). Mellé hűs fröccsöt, netán sört, esetleg bodzaszörpöt ajánlunk, meg egy jó nagy strandolást az ebéd után (ahol mindez persze opcionálisan folytatható)!
