A kubai ízvilágra nagy hatással volt a spanyol, afrikai, francia, amerikai és indián kultúra. A kubai a babos nemzetek egyike, akárcsak a mexikói. Chilis bab helyett itt azonban szigorúan fekete babbal kevert fehér rizst, vagyis congrit esznek. A rengeteg zöldség és gyümölcs miatt pedig nagy salátázók hírében is állnak, ám a friss zöldeket dresszing nélkül fogyasztják, maximum csak egy kis olívaolajat vagy borecetet löttyintenek rájuk. A gyökérzöldségeket azonban citromléből, olívaolajból, vörös- és fokhagymából, köményből álló mojo-szósszal eszik.
A kubaiak egyáltalán nem unják a banánt, ezerféleképpen használják. Például készítenek belőle chipset, ami, az ételtől függően, lehet nassolni való vagy köret is. A ropogós főzőbanán-csíkokat avokádókrémbe tunkolják, de fűszerezve halhoz vagy húshoz is kínálják. Krumpli helyett ők a pürét is banánból főzik, sőt még levest is készítenek ebből a gyümölcsből.
És ha már a jellegzetességeknél tartunk, muszáj megemlítenünk, hogy imádják a húsokat, főleg a sertését, süldő malacét, csirkéét. A tenger gyümölcseiből is isteni fogásokat készítenek, egyszerűen csak meggrillezik. A faszénen sült finomságok náluk szintén gyakoriak, egyesek szerint ők a barbecue szülőatyjai. Kedvenc húsaik között szerepel a cápa és a krokodil is, még inkább színesítve étkezésüket. Gulyást szintén főznek, akárcsak mi, és a hozzávalók se különböznek: marhahús, hagyma, paradicsom, zöldségek. Ez a húsétel picadillo néven fut. Tipikus kubai fogás még az ajiaco, ami nem más, mint húsleves zöldségekkel.
Természetesen ők is szeretik az édes ízeket, a forró és hűsítő desszerteket. Mexikói hatás is érzékelhető az édességeknél, hiszen ott favorit a fánkszerű, olajban sült tészta mézzel alaposan meglocsolva, de még nagy sláger a jéghideg sorbet, főleg frissítő citromból. A kubai fagylalt állítólag mesés, kár kihagyni! Mivel sok az egzotikus gyümölcsük – papaja, guava, mangó, narancs –, a fagyik ízvilága is nagyon változatos. Spanyol örökség a flan, vagyis a karamellás puding. A kubaiak étkezési szokásai eltérnek a miénktől, náluk nincsen előétel, főétel és desszert hármas, minden egyszerre érkezik az asztalra.
Bárpult-tipp: Az étkezés szerves része a jófajta kubai rum és a belőle készült isteni koktélok. Talán a két legismertebb a Cuba Libre és a Mojito. Állítólag a kubaiak Cuba Librével kínálták az amerikaiakat, amikor 1898-ban a spanyol gyarmatosítók felett győzelmet arattak. A Mojito története még izgalmasabb, hiszen ez az a koktél, amely Hemingway-nek is a kedvence volt. A rum a kubai kávéból sem hiányozhat, a helyiek ezzel fűszerezik ugyanis feketéjüket. Cukornádból alkoholmentes ital is készül, a guarapo a belőle préselt friss lé. Fura íze miatt nem mindenki kedveli. Ha sör, akkor helyi és világos.
A kubai konyha sok érdekességet tartogat a számunkra, egyediségét fekvésének, színes kultúrájának és legnagyobb meglepetésünkre, Castrónak is köszönheti. Fidel azzal, hogy államosította a közétkeztetést, a lakásokba „szorította vissza” a gasztroélményeket. Ez nemhogy rombolta, inkább építette Kuba kulináris fejlődését, létrehozva a most annyira divatos lakáséttermeket. Bőség ugyan nem volt ezekben az időkben, ám leleményes megoldások annál inkább. A termelési és elosztási válság idején például a parkok más értelmet nyertek, termőfölddé alakították azokat, zöldséget termesztettek ezeken a területeken.
Az emberek ugyan szegénységben éltek, de ott segítettek a másiknak, ahol tudtak. A paladarókat, vagyis lakáséttermeket ugyan a kényszer szülte, néhány virágzásnak indult. Ez természetesen Castrónak nem tetszett, ezért szabályozásokkal és ellenőrzésekkel próbálta megfékezni elterjedésüket. Raúl Castro idejében azonban fellazultak a szabályok, és a lakáséttermek szépen elkezdtek szaporodni. A paladarók szakácsai nagyon kreatív emberek, a kubai ízek nagy mágusai a mai napig.
A Gourmet Guides következő ízutazása Kubába vezet, méghozzá a La Bodeguita Del Medióba, Hemingway kedvenc éttermébe, a vacsoraestről itt találsz információkat!
