A hét szakácsa rovatunkban hetente egy-egy szakácstársatokat ismerhetitek meg részletesen, egy-egy konyhai kaland tükrében. Fogadjátok szeretettel a NoSalty e heti főszakácsát, Flórát!
Már óvodás koromban sütöttem a homoktortákat. Ezek persze még ehetetlenek voltak. A szüleim nem olyan típusúak, akik gyakran sütöttek sütit, de néhány emlék azért megmaradt, hogy palacsinta, gesztenyegolyó, csokitorta és muffin készítésében segédkeztem (meg a tányérok elnyalogatásában). Nálunk a karácsony volt az év azon szakasza, mikor nagy sütögetésbe fogtunk, volt aszalt szilvás zabpehelycsók, marcipáncsillag, ánizsos szív, de legfőképpen mézeskalács. Aztán a mézeskalácssütés hagyománnyá vált: minden évben átjön hozzánk az egyik barátnőm családja, és rengeteg mézeskalácsot sütünk. Ilyenkor persze majd kipukkadunk a sok nyers tésztától. Nem árt rólam tudni, hogy nagyon szeretem a nyers tésztát (van olyan süti, aminek a nyers tésztáját szívesebben eszem, mint a sültet).
Három-négy éve kezdtem el sütögetni. Igazából az egész a NoSaltyval kezdődött. Nyáron sütögettem az oldalról, és sok-sok receptet lementettem. Utána pedig regisztráltam az oldalon, és nem volt megállás, folyamatosan töltögettem fel a recepteket (két éve már blogot is indítottam). Fogalmam sincs, hogy mikor lett a „szeretek sütni állapotból” hobbi, majd a hobbiból szenvedély, de már nem telik el úgy hét, hogy ne tevékenykednék a konyhában. Magamtól jöttem rá mindenre, senki nem segített. Persze a szüleim segítettek volna, de egyszerűen nem tartottam rá igényt, jobb szeretek magamtól rájönni a dolgokra, a leírást követve. Eleinte egyszerűbb receptekkel próbálkoztam, de most már be merek vállalni nehezebbeket is. Előfordul, hogy egy-egy új receptet elrontok (általában ezek finomak szoktak lenni, csak a szépségükkel van baj). Régebben zavart az ilyesmi, mostanában csak legyintek egyet, hogy majd legközelebb sikerül, vagy legközelebb kicsit változtatok rajta, és akkor jó lesz. Egyébként van recept, amit újra és újra megpróbálok, de nem sikerül kinézetre, viszont nem adom fel, mert egyszer úgyis sikerülnie kell! Az évek alatt a fotózási technikám is sokat fejlődött. Egy kicsit maximalista vagyok, így gyakran előfordul, hogy egy régi képről eldöntöm, hogy mégsem tetszik, úgyhogy újat fényképezek. De a mostani képeimmel már elégedettebb szoktam lenni.
Egy idő után a baráti köröm is rájött, hogy milyen finomakat sütök, azóta mindig követelik tőlem a sütiket, már majdnem szemrehányást kapok, ha egy találkozóra nem sütök semmit. Nagyon jólesnek az ilyen visszajelzések, ha valaki írja/mondja, hogy tetszik neki ez a receptem, vagy amit csinálok. Egy nagyon kellemes emlék, amikor a tavalyelőtti osztálykarácsonykor az egyik osztálytársam odajött hozzám, és megkérdezte: – Flóra, melyiket sütötted te? Abból szeretnék enni.
Szerintem a receptjeimen látszik, hogy süti- és legfőképpen csokis édességrajongó vagyok, de ugyanúgy sütök-főzök ebédet, vacsorát is, ha találok egy nekem tetszőt. Most már alig van recept, amin ne változtatnék, és gyakran eszembe jutnak saját ötletek is. Úgy gondolom, hogyha van egy jó recepted, akkor azt tartsd meg, és variáld! Vegyük például a brownie és muffin alapot. Megtaláltam a számomra tökéleteset, azóta sem próbáltam más tésztával, de mindig adok hozzá egy újabb alapanyagot. Így készült már mindkettőből karamellás, epres, nutellás, és még sorolhatnám…
Annyira megszerettem ezt az egészet, hogy úgy döntöttem ezzel akarok foglalkozni a jövőben. Jelenleg a BGF turizmus-vendéglátás szakára járok, és mellette hétvégén pedig egy cukrász felnőttképzést végzek. Igen, mint sok mindenkinek, nekem is a saját cukrászda az álmom, de hiszek benne, hogy sikerülhet!
