Az almás pite izgalmas története – mégsem amerikai sütemény?

Melyik étel kié igazából? Ez a kérdés mostanában egyre többször elhangzik, és nyomában meglepő történetek bukkannak a felszínre. Az amerikaiak kedvenc süteménye, az almás pite is máshol született, és talán mégsem olyan eredeti, mint ahogy azt ők gondolták.

A világ különböző részein rengeteg különböző almás pite létezik, azonban most kifejezetten a kerek, púpos, belül pedig sűrűn szaftos, amerikai verzióról lesz szó. Azaz, pontosabban a nem egészen amerikai pitéről. Ugyanis ennek a desszertnek a szövevényes története nem a tengerentúli kontinensen kezdődött, hanem a jó öreg Európában. Az, hogy mit gondolnak az amerikaiak (és mindenki más is) az almás pitéről, lehet, hogy nem a teljes igazság.

Az almás pite izgalmas története – mégsem amerikai sütemény?

Egy amerikai jelenség?

A 20. században született meg először az a mondás, hogy „olyan amerikai, mint az almás pite”. Az Egyesült Államokban szinte mindenre használták ezt a kifejezést politikusoktól kezdve, könyveken és filmeken át, egészen az ételekig.

Ez egy nagyon érdekes hasonlat, tekintve, hogy az almás pite abszolút nem amerikai eredetű édesség.

Nemzetközi alapanyagok

Mint sok minden más is, az almás pite és annak alapanyagai csak az első telepesek érkezésével jutottak el az Újvilágba. Ők ültették ott az első almafákat is, és minden hozzávalót a világ különböző pontjairól szereztek be.

A legelső almás piték valószínűleg Angliában készülhettek, valamikor a 14. században. Sós piték már sokkal korábban is léteztek a szigetországban, de ekkoriban kezdtek el gyümölcsöket is belecsempészni a töltelékbe, és szépen lassan megszületetett a teljesen édes pite.

Az angol almás pitére hatással volt a francia cukrászat (ezért az omlós tészta), illetve az Oszmán Birodalom édességei és jellemző ízei is (ezért a fűszerezés).

Hazafias szimbólum

Tehát az almás pite már azelőtt is egy kevert származású étel volt, hogy Amerikába került volna. Az új kontinensen a telepesek saját nemesített almáikból kezdték el készíteni a süteményt, ami olyan népszerű lett, hogy az első amerikai szakácskönyvben két helyen is szerepelt.

Mivel egyszerű volt, viszonylag olcsó, és a receptet könnyen lehetett az igényekhez és az adott lehetőségekhez igazítani, az almás pite népszerűsége töretlen maradt a 18. és 19. századokban is.

Azonban a nemzeti, hazafias érzelmek csak a 20. század elején kezdtek a desszerthez kapcsolódni. Egyre több helyen kezdték szimbólumként kezelni, olyan ételként, ami csak Amerikában található meg (legalábbis az a fajta, amit ők szeretnek).

Az „olyan amerikai, mint az almás pite” mondás is ekkoriban jelent meg először, egyik legkorábbi említése például 1924-ben történt, egy újsághirdetésben. Az évek során egyre nagyobb erővel dübörgött a „kampány”, az 50-es években például az is kiderült, hogy ez a pite Franklin Roosevelt elnök kedvence. Így még magasabb szintű patriotizmus fűződött a fogáshoz.

A második világháború alatt és után ez a narratíva ráadásul kiegészült az otthoni kényelem és a házastársi, anyai szeretet képével is. Az anyáknak és feleségeknek még a legdolgosabb napokon is jutott idejük almás pitét sütni, ami aztán a hazatérő, keményen dolgozó férfiak kényeztetését szolgálta. A törődés és a háziasság jelképe lett a sütemény.

A nagy olvasztótégely kedvenc süteménye

A kép még ma is él: szinte minden nagyobb amerikai ünnepkör ételei között megtalálható az almás pite. De mennyire tekinthető nemzeti szimbólumnak egy olyan étel, ami a világ túlsó felén született?

Nos, ha az almás pite eredete nem is, de igazi szellemisége tényleg amerikai. Egy olyan országban, ahol a lakosság nagy része a világ különböző országaiból érkezett és érkezik, a jól ismert „nagy olvasztótégelyben”, talán nem véletlen, hogy ilyen népszerűségnek örvend az a sütemény, ami maga is egy vegyes hátterű, eltérő kultúrákat egyesítő „bevándorló”.

Forrásunk volt.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Izgalmas történetek, receptek és ételek:

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

További cikkek