Mákos és kakaós kalács nálunk
Nekünk ez a KALÁCS, Nagybetűkkel! Bár sokáig én voltam otthon a renitens újító, és állandóan kísérletezgettem különféle tésztákkal, most a felnőttéválás küszöbén, rá kellett jönnöm, nem véletlenül használt édesmama egyfajta, jól bevált tésztát olyan sokmindenhez. Azért, mert jó. Hiába volt a sok próbálkozás, hogy "jaj, de miért nem csinálunk ilyet meg olyat meg amolyat?", a vége mindig az lett, hogy beláttam, az a régi ásatag recept ízlik a legjobban. Ez az a recept, amit kis változtatással a fánkhoz és a buktához szoktunk használni. Ezt szeretjük igazán, és emellett nagyon jól variálható a felhasználása is. A kalácskészítés apropója az volt, hogy felfedeztünk egy pékséget, ami itt igen nagy szó. Ehhez mérik az árait is. Egy napon jóuram megkívánt egy kis Hefezopf-ot, vagyis kalácsot, és ácsingózva nézegette a kis kakaós fonatokat. Hát vettünk egyet. Túl azon, hogy darabja 2 euróra rúgott, még száraz is volt. Nem volt benne semmi, ami emlékeztetett volna arra, amikor édesmama kiveszi a sütőből otthon, és még langyosan a sűrűn cseppenő kakaótól, szemlehunyva nagyokat nyelünk belőle. Aztán rájöttem, hogy tudok én kalács-receptet, de még milyet! Meg is csináltam, és azt hiszem, szavatoltam magam újabb 30 évre jóuramnál. A további halmozott 2543 év mellett... :-) Sok szeretettel mindenkinek a kalács, ahogyan mi szeretjük!
