Ludaskása
Soha nem szerettem a ludaskását. Nem is nagyon szerethettem, anyukám soha sem csinált, távoli rokonoknál kóstolva meg...nem tett rám mély benyomást, na. Ha meg a Márton-napi össznépi libalegelést étteremben üljük meg, mindig meg tudtam ideologizálni, miért nem azt választottam. Most őszintén, ki az, aki rizseshúst választ egy jó roppanós libasült helyett?! Na de elhatároztam, idén novemberben (vagyis most már tavaly) mindenképp nekiállok. Aztán magvas teendőkre hivatkozva megint nem lett belőle semmi, csak egy jó kis libasült. Múlt héten azonban megláttam a hentesnél a libaaprólékot, és gondoltam, ez most a jel. Ki lehet próbálni, nem nyom a stressz, nem túrtam ki vele a kedvenc libasültemet. Úgyhogy, ha nem is Márton-napra, de Vincére csak elkészült...jövőre meg benevezek egy egész madárra, és sült is lesz, meg kása is. :-)
