Diós krumplitorta
A Krumplitorta kisgyerek korom óta minden névnapomon ott díszelgett az aasztalom. Mindig ezt kértem, mivel az a kedvencem. Most is épp ebből falatoztam, hiszen Karácsony előtt ünnepeljük a Viktória napot. Valójában ősrégi féltve őrzött családi recept, ami majdnem a feledés homályába veszett, hiszen nagyikám készítette nekem egészen 20 éves koromig. Sajnos 10 éve magamnak kell elkészítenem, de a jól bevált nagyi féle receptet ki kellett kísérletezni. Előkerült a családból az "eredeti recept", amiben a tésztalapokat baracklekvárral kenik, és a krémben van némi rum is. Nem kétlem, hogy ezzel még finomabb, de én az "egyszerű" változatot szeretem. A legérdekesebb pedig az, hogy évekig nem tudtam, miért nem ízlik a saját tortám, hiszen úgy csinálom, ahogy le van írva. Ekkor jöttem rá, hogy tényleg mindent betartok, csak margarin helyett vajjal készítem. Csalódottan kellett tudomásul vegyem, hogy ez a sütemény nekem csak margarinnal ízlik, hiszen 20 évig úgy ettem. Az ideit is úgy készítettem, és csodák csodája, mintha megint gyerek lennék!
