Berliner Eisbein - Berlini sertéscsülök

A németek kedvence, hajdan még az NDK-ban is kedvelték. Érdekes, hogy ennek az ételnek mennyi neve van, országonként, de még tartományonként is változó. Ismertebb nevei: Hachse, Haxe, Haxn, Schweinshaxe, Knöchla, Hechse, Hämmchen, Rötel, Haspel, Schweinshaxn, Knöchla, Adlerhaxe. De  Ausztriában Stelze, Schwájcban Gnagi, vagy Wädli a neve. Az elkészítésben is van különbség, szinte régiónként változik. Észak-Németországban és Lengyelországban a füstölt csülköt főzik és/vagy sütik, de Dél-Németországban, Ausztriában és Csehországban füstölés nélkül kemencében sütik, vagy grillezik. A köret is változatos, van ahol csak kenyérrel, mustárral és tormával, van ahol krumplipürével és savanyított káposztával, vagy mustárral, tormával és savanyított zöldségekkel, vagy sós krumplival, savanyított káposztával és borsópürével körítik. No és persze  Schnaps (pálinka) és Bier (sör) kíséretében fogyasztják. A sörházakban, sátrakban sramli is jár hozzá. Nos, én egy előző bejegyzésben írt főtt füstölt csülköt használtam fel ehhez az ételhez, azzal a kis csavarral, hogy a csülköt barna sörrel locsoltam, a káposztához fehérbort öntöttem, s a sós krumplira petrezselymet szórtam.