Ötletek, tippek, receptek: a NoSalty szerkesztősége megpróbálja megkönnyíteni a mindennapi konyhai teendőket. Most eláruljuk nektek, mi hogyan készülünk a húsvétra!
Karácsony óta eltelt pár hónap, a NoSalty szerkesztői most ismét az otthonukba invitálnak titeket egy virtuális vendégségre. Lássuk, hogyan várja a nyulat Petra, Mari, Kitti, Verusch, Kaba, Gréti és Dacota!
Petra
A húsvéti ételek tekintetében az abszolút klasszikus vonalat kedvelem, így roppant egyszerűre veszem a figurát: lesz az asztalon jóféle főtt sonka, foszlós kalács, és tojás, valamilyen formában. Idén a céklás töltött tojásra és a tojáspudingra esett a választásom. Persze egy-két féle aprósütemény is kerül ilyenkor a sütis dobozokba, a csemeték nagy örömére. A gyermekkori húsvétokat felidézendően a nagymamám kézzel írt receptes füzetéből választjuk ki az ünnepekre készülő édességeket, amiket aztán közösen sütünk meg. Ennyi sürgölődés a konyhában éppen elég, hisz a lényeg most nem ott, hanem kint a kertben van, hogy továbbadhassak egy darabot abból a varázslatból, amiben részem lehetett kisgyermekként oly sok éven át: nagyapám által készített kis vesszőkosarakba gyűjtöttük a fűben a hímes tojásokat. Nem búslakodom, hisz tudom, ahogy cseperednek a gyermekek, egyre nagyobb hangsúly kerül majd a húsvéti asztalra is.
Veres Mari
Hű, felsorolni sem tudnám, életem különböző korszakaiban hányféle húsvétot éltem már meg. A legjellemzőbb, hogy mindig sokan ültük körül az ünnepi asztalt, és időnként felbukkantak különböző fogások – például tárkonyos leves bárányfejből –, de a hidegtál sonkával mindig szerepelt a menüben. Többnyire kaszinótojás kíséretében – amit az utóbbi években már lányomék készítettek –, egészen addig, amíg egy óvatlan mozdulatnak köszönhetően a tojások nem az autó csomagtartójában landoltak… Érthető talán, hogy leváltottuk a kaszinótojást a fesztivál szeletre. A sonkával telítődött gyerekeknek pedig reggeli kedvenc kencéjük a túrókrém lett. Amit pedig mindig kikövetel a család apraja-nagyja, az a sonkaléből főzött paradicsomos krumplileves, na és persze az örök sütemény, a mézes krémes. Locsolók ugyan csak a rokonság és a barátok gyerekei közül verbuválódnak, de unokáim minden évben lelkesen festik a tojásokat. Az ősi motívumokra nemigen lehet ráismerni, és az idén Anna Panna a bárányhimlő miatt Pöttyös Panna lett, de legalább mesélhettem neki a tojásról, a nyúlról, meg a bárányról – csak hogy kellőképpen összezavarodjon. Mert hogyan is lehet a nyúlnak tojása? Erről a legközelebbi Nagyiblogomban lesz szó!
Dacota
Húsvétkor mindig azt gondolom, ez a kedvenc ünnepem, de csalfa vagyok, mert karácsonykor meg azt imádom. De tényleg: van a húsvétban valami ösztönös öröm, rügyeznek a fák, lehet kiskabátot hordani, indul a tavasz. Remélem, mire ezek a sorok megjelennek tényleg itt lesz! A húsvéti menüben nagyon konzervatív vagyok - annyira imádom a parasztsonkát, a friss kalácsot és a kaszinótojást, hogy ilyenkor három napig képes vagyok elélni ezen - ez az egyik oka annak, hogy bár évek óta tervezem, még soha nem készítettem húsvétra bárányt. Ha valami mégis befér ebbe a két napba, akkor az a friss spenót valamilyen sós sütemény formájában. Amit a legjobban szeretek ilyenkor, az az akár órákig is eltartó, beszélgetős reggeli, a friss zöldségekkel díszített hidegtálakkal, és a már említett, világbajnok kaláccsal.
Verusch
A húsvét egy átlagos családban a főtt sonkáról, a főtt tojásról és a friss zöldségfélékről szól. Egy vegetáriánusnak ez a menüsor már rosszul kezdődik, vagyis kezdődne, ha nem lenne már vegasonka! Néhány évvel ezelőtt lepett meg a férjem először egy kis darab kötözött szójával, ami kinézetre, illatra, sőt, még ízre is tökéletesen megfelelt a sonkából készült sonkáéval, leszámítva a szokásosnak mondható, szójás rágósságát. A kisfiam kedvéért pedig gluténmentes édesség készül, már több jelöltem is van, de valószínűleg csak az utolsó pillanatban jön az ihlet. Íme, az aspiránsok!
Gréti
Nálunk idén Húsvétkor jönnek-mennek a gyerekek, programoznak, már elég nagyok. A kalácssütés most elmarad, de a tojásfestést biztosan beleszorítjuk az időbeosztásunkba. A tojásokat hagymahéjjal szoktuk festeni, így ehetőek maradnak. Sokszor harisnya alá szorított zsálya- vagy petrezselyemlevéllel díszítjük, levén hagyjuk éjszakára, hogy reggel, amikor felkelünk és kibontjuk őket gyönyörű, természetes mintákat kapjunk. Ez még nem lenne tökéletes, mert egy idő után kiszáradnak és bemattulhatnak a tojások, ezért ahogy nagyanyáink tanították nekünk, szalonnabőrrel fényesítjük a tyúkok adta áldást. A reggeli óriás sonkatál nagy kedvencünk sok-sok friss zöldséggel, újhagymával, főtt tojással. Füstölt húsos lencse vagy bableves mindenképpen készül, a sütin még töröm a fejem, valami könnyű, habos, gyümölcsösre tippelek, talán epres tiramisu?!
Kaba
Igen! Nagy levegőt veszek és hosszan kifújom, magyarán sóhajtok, amikor a húsvétra gondolok. Bátran kijelentem, hogy a legkedvesebb ünnep számomra, vagyis- és itt már meg is cáfolom az előző állításom- mostanra már osztozik a szürettel, ami ugyancsak nagy rajongás övez a részemről. Szokás szerint, sonka, torma, retek, tojás került az asztalra- de a nálunk ilyenkor ott pihentek a kocsonyák is a stelázsin. A tavasz számomra akkor kezdődött, amikor a friss torma felszaladt az orromba és könnyeket csalt a szemeimbe. Édességből krémes és a magyarica páros volt a befutó. Most is látom magam előtt nagyanyámat és anyámat, ahogyan főzik a krémet és sütik a tésztát. Ezek voltak a fő pillérei a mi húsvétunknak. Azóta sok minden változott de egy dolog ugyanúgy megmaradt, a hétfői locsolkodás. Ej’h ki nem hagynám a világ minden kincséért sem. Frissen sült pogácsák, zamatos pálinkák, jó beszélgetéseké ez a nap- és szigorúan csak vízzel locsolunk, az az igazi!
