A hét szakácsa rovatunkban hetente egy-egy szakácstársatokat ismerhetitek meg részletesen egy-egy konyhai kaland tükrében. Fogadjátok szeretettel a NoSalty e heti főszakácsát, Tomatotreet!
Nem írhatom azt, amit sok szakács az oldalon, hogy már gyerekkorom óta szerettem a konyhában sertepertélni. Persze, befogtak, ha segítség kellett, de Anyunak olyan határozott elképzelései voltak szinte mindenről, hogy mit hogyan KELL csinálni, ami az én kedvemet inkább elvette, mint meghozta.A szülői házból 18 évesen kerültem el kollégiumba, ahol a főzés alapjait szakácskönyvekből, és saját kútfőből voltam kénytelen kimazsolázni, főleg azt követően, hogy megismerkedtem a férjemmel, akinek a kedvéért már brillírozni is akartam a konyhában. Persze, a tanulópénzt azért nem úsztam meg, volt, hogy a tejbegríz úgy "sikerült", hogy késsel-villával se lehetett enni, máskor meg a nagy kapkodásban a pirospaprika helyett fahéjat szórtam a készülő pörköltalapra...
Ma már megmosolyogtat, ha visszagondolok házasságunk első éveiben gyerekcipőben járó konyhai tudományomra... Vállalkozó kedvnek nem voltam híján akkor sem, de sokkal szűkebb palettáról dolgoztam. Az újabb kihívást a gyerekek jelentették, mivel egyikőjük született ínyenc, a másik meg eredendően válogatós. Ekkor tanultam meg, és ma is így hiszem, hogy ízlésekről nem érdemes vitázni! A megvilágosodás, hogy sütni-főzni öröm és sikerélmény, nem egyik napról a másikra ért, hanem szép lassan, fokozatosan, így időben csak nagyon tágan tudom behatárolni, úgy 10-15 éve. A sütési kedv már ennél régebben, mert úgy nőttem fel, hogy nincs hétvége süti nélkül, és ezt a saját háztartásomba is átvettem. Hogy klasszikust idézzek (a férjemet): rossz sütemény márpedig nincs. Ha megégett faragd le, ha nem jön ki a tepsiből, jó lesz kanállal is.
A gyerekeim viszonylag hamar ráuntak a közétkeztetésre, onnantól kezdve nekem küldetés volt, hogy ha hazajönnek az iskolából, mindig legyen főtt étel, a nagy étvágyúnak is, meg a válogatósnak is, meg az éppen hazakísérő barátnak/barátnőnek is, és legyen desszert is, mert különben számolatlanul vehetjük a Túró Rudikat. Nem is tudnám összeszámolni már, hogy hány gyerek hányszor lakott jól nálunk. A fenti körülményeket figyelembe véve a főzés során igyekszem az egészséget szem előtt tartani, változatos alapanyagokkal dolgozni, persze fenntartva a lehetőséget, hogy van néhány jolly joker, ami bármikor jöhet, ha kevés az idő. A húsok közül a szárnyasokat preferáljuk, a zöldségekből és gyümölcsökből igyekszünk helyieket vásárolni, akkor, amikor épp szezonjuk van, bátran használok egzotikus fűszereket is, és vallom, hogy ízesen főzni szívvel-lélekkel lehet csak.Az alapanyagok és az ízesítés tekintetében is nagy alkotói szabadságot engedek meg magamnak - és természetesen másnak is.
A hozzávalók beszerzésében nem találok akkora örömöt, mint az elkészítésükben (bár külföldön járva nem mulasztunk el megnézni egy-egy helyi piacot), így a bevásárlást a férjemre delegáltam. Az utóbbi időkben már az oldalra felkerülő fotókat is neki köszönhetem, ezért a nosalty-zás csapatmunka nálunk! Az évek során nemcsak a hagyományos fogásokat szabtam a család ízlésére, hanem felébredt bennem az érdeklődés a különböző népek konyhái, ízei iránt is, és már semmi sem tart vissza a kísérletezéstől. A bátorságot a gyakorlat adja, és a lelkes közönség: család és barátok. Imádom a keleti fűszereket, a zöldséges-húsos egytálételeket, a hagyományos magyar főzelékek könnyített változatát, az omlós linzertésztát, a habkönnyű mascarponét, a göröngyös túrót, sok-sokféle zöldséget salátának és párolva, és csak kevés olyan étel van, amit nem sikerült megkedvelnem az évek során.
Bánom, hogy nem találtam rá hamarabb a nosalty-ra, de jobb későn, mint soha.Engem nem zavar, ha fent van a rántott hús receptje többszörösen, mert mindig van új és kezdő háziasszony, akinek segítségére lehet. Néha olvasok itt egymásnak írt bántó kritikákat, én is kaptam már nemhogy szemrehányást, egyenesen felelősségre vonást, mert a süti nem úgy sikerült, ahogy a készítője várta. Nekem sem sikerül minden, amit először próbálok, de átlépek rajta, mert ennek az oldalnak nem a bántásról kell szólnia. Csak azért mert ebben a felgyorsult virtuális világban azonnal odaszúrhatunk valami epéset, azért még nem kötelező, ugye? Hisz a szakácskönyvből se tépjük ki a lapot, ha nem sikerül a recept.
Kívánom, hogy még nagyon sok változatos recept jelenjen meg az oldalon, amelyek közt mindenki talál fogára valót. Az ÍZ legyen Veletek/velünk!
