Véres pite disznótorra
Gyerekkorom emlékeit felevenítendően készítettük el anyukámmal ezt a disznótoros ételt. Faluhelyen, ahol lakott, ezt rendszerint feladták az asztalra a friss véreshurkatöltelékből. Elnézést kérek előre is, voltak nehézségeim a pontos mennyiségek megadását illetőleg, mert a papírokon, ahol le volt jegyzetelve a recept, erősen hozzávetőleges mennyiségek szerepeltek, s annó a nagyim (Pepike, akit már említettem egyszer) is csak olyan mértékekkel magyarázott el, mint összemarék - összmarék, annyi vér, hogy lágyas legyen, a pite legyen lágyabb mint a véreshurka, a só ízlés szerint, a tej annyi, hogy ellepje...Ja! Valamint úgy ellenőrizzük le, hogy kész a pite, hogy a villa fokát végighúzzuk a tetején, s ha zörög, akkor kész...no mindegy, azért megpróbáltuk feldolgozni a ránk maradt receptet úgy, hogy a mennyiségek nagyjából megfeleljenek nekünk. Előfordulhat a fűszerezésnél eltérés, valamint a forró zsír adagolásánál. Ezek határozzák meg az ízt és az állagot. Ezt tényleg csak tapasztalattal lehet megtanulni. Vannak helyek ahol a vért is abálják, nálunk nem volt szokás. Tegye mindenki belátása szerint! A hurka töltését nem írom le, mert jelen esetben az nem volt cél, ezért is elnézést kérek. Ez szintén olyan recept, mint Edit receptje, hogy lesznek olyanok, akik nem bírják a vért, nem tetszik nekik, azoknak kéretik továbblapozni. Sokan vagyunk azonban olyanok, akik szeretjük a házias, jellegzetes vidéki ízeket, hagyományokat. Ezt a receptet azoknak ajánljuk sok szeretettel!
