Lekváros csirke
Néha amikor a gyerekek kérdezik, mi lesz az ebéd, én rávágom: lekváros csirke! Nevetnek rajta! Na, ez ma nem volt vicc...Gondokodtam rajta, mit főzzek és beugrott, hogy lekváros csirkét,miért is ne? Pár perc múlva kezdtem komolyan venni ezt a gondolatot, és összeállt a fejemben ez a kence, amiben a lekváré volt a főszerep. Mondanom sem kell, hogy nekik nem mertem elmondani mi volt a titkos összetevő. Főleg a férjemnek nem.Ááá! Ő akkor bele sem ütötte volna a villát. Nehezen barátkozik az új ízekkel. A hagyományos ételeket szereti. Talán félretolta volna a tányért és illedelmesen ezt mondta volna: érdekes íze van. De nem így történt! Jóízűen megebédelt az én lekváros csirkémből. Ahh! Micsoda megkönnyebbülés volt számomra. Aztán amikor a lányommal az oviba battyogtunk a kicsikért, elárultam neki a titkomat, de a lelkére kötöttem: Apának egy szót sem. Még most sem tudja, hogy lekváros csirkét evett. Talán legközelebb elárulom neki. Vagy idetéved a NoSalty-ra és megkérdezi: Ezt a lekváros csirkét mikor csináltad? Én pedig ezt mondom: Ettél belőle, nem emlékszel?:)
