Karácsonyi stollen Samiyatól
A "Legyünk jóban az aszalt gyümölcsökkel" projektemből nem maradhatott ki a híres karácsonyi stollen sem. Ahogy nálunk a bejgli, úgy a németeknél a stollen a karácsony elmaradhatatlan süteménye. Ma már számtalan formában létezik. Készítik marcipánnal, túróval, csokoládéval, mákkal és dióval is. Lényegében, ha sütünk egy jó gyümölcskenyeret, lekenjük olvasztott vajjal, és megforgatjuk porcukorban, nyugodtan nevezhetjük stollennek. A legelterjedtebb hozzávalója a mazsola és az aranymazsola, amit rumban áztatnak meg. Én azonban számomra sokkal szimpatikusabb gyümölcsöket választottam, mégpedig az aszalt szilvát és sárgabarackot, amiket méghozzá nem rumban, hanem vörösborban áztattam. Nagyon kiváncsi voltam, vajon milyen lesz, megkóstolni persze muszáj volt még karácsony előtt. Nagy megkönnyebülésemre nem okozott csalódást, nagyon ízlett mindenkinek. Egy kis történelem érdekességként: A kezdetekben a stollen egy böjti étel volt, amit a szászok zablisztből olajjal sütöttek. Hiába kérték a pápát, oldja fel a tilalmat, hogy böjti ételhez nem lehet vajat használni, hallani sem akart róla. Öt pápa mondott nemet, mire végre 1490-ben VIII. Ince pápa engedett a kérésnek, viszont így adót kellett fizetni minden egyes stollen után. Később már aszalt gyümölcsöket is kevertek a tésztába, és hamarosan Drezda lett a stollen fővárosa. A drezdai kalács ősi receptje 10 kg liszthez 7 kg aszalt gyümölcsöt, 1 kg mandulát, 3 kg vajat, továbbá kandírozott citrom- és narancshéjat ír elő. :)
