Fusilli párolt édesköménnyel répával és újhagymával
A répa valószínűleg az ókorból, a mostani Afganisztán területéről származik. Erre a helybéli dalok utalnak, melyek a több ezer évvel ezelőtt ott dolgozó, zöldségtermesztő emberekről szólnak. Habár az ókori görögök és rómaiak is ismerték a répát, mégis úgy tűnik, hogy ők inkább afrodiziákumként és gyógyszerek készítéséhez használták inkább, mint ételek alapanyagaként. Mint vizelethajtó és gyomorfájás elleni gyógyszer alkalmazták, sőt úgy gondolták, hogy fokozza a férfiak nemi vágyát és a nők fogamzóképességét. Idősebb Plinius, más néven Caius Plinius Secundus római író, polihisztor és enciklopédista pedig szerelmi bájitalt készített belőle. Egészen a középkorig nem használták konyhai alapanyagként a sárgarépát. Ekkor nemesítették a mai értelemben vett, édes és a korábbinál puhább változatát. A 16. századi Angliában I. Jakab uralkodása alatt inkább külleméért alkalmazták, mint ízéért. Itáliában pedig egészen a 18. századig nem értékesítették úgy, mint élelmiszer. Mostani narancs színét 18. századi holland agrármérnököknek köszönheti, akik Észak-Afrikából hozott magokkal nemesítették. Korábban ibolya és fehér színben tetszelgett.
