Sóska

Leírás

Európában, Amerikában és Ázsiában őshonos, savanykás ízű levélzöldség ízét magas oxálsav tartalmának köszönheti. A Kárpát-medencében vadon is előfordul, szinte mindenhol megtalálható, hegyi réteken, lápos területeken, ligetekben, nedves, feltört és nem művelt talajokon. Márciustól egészen késő őszig (tenyészidő) gyűjthető, de a legízletesebb a virágzás előtti (március-április) időszakban. A mezeis sóska a juhsóskával könnyen összetéveszthető, de ez utóbbi ugyanúgy felhasználható emberi fogyasztásra. Szedését akkor érdemes kezdeni, amikor a lomblevelei a teljes nagyságot elérték, megvastagodtak. A betakarítás alkalmával ügyelni kell arra, hogy a fiatal leveleket ne sértsük meg, mert azzal a későbbi termést csökkenthetjük. A hűvösebb, esős időben gyűjtött sóska íze enyhébb, mint a hosszú száraz időszakban fejlődőé. A sóska sok ásványi sót, meszet, oxálsavat, foszfort és vasat tartalmaz, de flavonoidok, C-vitamin, antranoidok és cserzőanyagok is fellelhetők benne. C-vitamin tartalma jelentős. Magas gyümölcssav-tartalmának köszönhetően frissítő, élénkítő hatású. Van, ahol fűszernövényként tartják számon. A mezei sóskának ismert vizelethajtó, nyálkaoldó tulajdonsága, továbbá növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező-képességét, így kiváló immunerősítő tulajdonságú. A népi gyógyászatban vértisztító szerként alkalmazzák. Két fajtája: a francia vagy közönséges sóska és a kevésbé savanyú angol sóska. A sóska savanykás ízének étvágygerjesztő hatása van. A friss, gyenge sóskát egyébként a gyerekek is kedvelik. Salátának, levesnek és főzeléknek kiváló. A feldarabolt sóskalevél a savanykás ízű levesnek kellemes pikáns ízt kölcsönöz. Sok háztartásban a mezei sóskát spenóttal készítik el, és sóval, paprikával, tejföllel ízesítik. Ha gyakran, illetve ha nagy mennyiségben fogyasztják, akkor az oxálsav- és a káliumbioxalát-tartalma kedvezőtlenül hathat a szervezetre, ezért mértékletes fogyasztása ajánlott. A feldolgozott növény mélyhűtőben kiválóan eláll. Vásárlásakor ügyeljünk, hogy a levelek frissek, élénk színűek legyenek, semmi esetre sem fonnyadtak. Készülhet belőle mártás, főzelék, köret, de salátákba is kerülhet.(Forrás: Házipatika)