Kezdjük az alapokkal – készíts mindig tökéletes rántást

A konyhai technikák nagy észe idővel megtanulható és tökéletesíthető. Kivéve egyet, a rántást: ez a feladat időről időre sikerülhet jól, majd rögtön utána fulladhat kudarcba. Így minden tudásunkra szükségünk lesz hozzá: jöjjenek a tippek!

Rántást aggasztóan sok ételhez használunk, az aggodalom csupán azért adott, mert nagy nyomás helyeződik a szakácsra, amikor ezt az egyszerűnek tűnő alapot készíti. A zsiradékból és lisztből főzött massza felel azért, hogy egyes szószok, főzelékek és levesek besűrűsödjenek, elég sok múlik tehát azon, hogyan sikerült a rántás. Kövessük a lenti tanácsokat, és (talán) soha többé nem fogjuk elrontani!

Kezdjük az alapokkal – készíts mindig tökéletes rántást

Milyen a jó rántás?

Egy átlagos rántás azonos mennyiségű zsiradékból és lisztből készül: ez a tökéletes arány, amivel elérhetjük a megfelelő állagú rántást.

Az alacsony lángra helyezett massza először összeolvad, majd (ha ügyesek voltunk, és csomómentesre kevertük) szépen elkezd pirulni. A felhasználástól függően hagyhatjuk sápadtabbra vagy sötétebbre, a lényeg, hogy ne égessük meg.

Leginkább erre kell odafigyelnünk: hogy a rántás ne maradjon nyers, de ne is kapjon oda. A másik nagy dolog pedig a csomók elkerülése.

Hagyatkozzunk az orrunkra!

A rántás esetében az az elsődleges célunk, hogy a zsiradékban kissé „megfőzzük” a lisztet. Először a nyers liszt ismerős szagát fogjuk érezni: mint amit egy sütemény- vagy palacsintatésztán érezhetünk.

Amikor – a fokozatos és óvatos melegítés hatására – a liszt elkezd főni, szépen lassan elveszíti ezt a nyers szagot, és ezután nem sokkal pirult, diós illatok kezdenek szállingózni a konyhában.

Ekkor kezdjünk jobban odafigyelni a rántásra, nehogy odaégjen. Kevergessük folyamatosan, így elkerülhetjük a kozmálást.

Figyeljük a színt!

A liszt és zsiradék keveréke először halvány és fehéres színű lesz, ami az első pár perc elteltével kezd majd mélyülni.

A „fehér rántás” a legsápadtabb: ez körülbelül 3-5 percen belül elkészül, hiszen a masszának csak arra van szüksége, hogy teljesen elkeveredjenek benne a hozzávalók. A pirulás mértéke itt minimális. Általában ebből készül a besamel.

Egy fokkal sötétebb és komplexebb ízű a „szőke” rántás, amire már jobban rápirítunk. A mélyebb, diós íz nagyon jól áll például a barnamártásnak és egyéb húsos ételeknek, raguknak, amiket esetleg sűríteni szeretnénk.

Amikor már tényleg nagyon sötét színt vesz fel a rántás, inkább már ne használjuk fel, mert mind a liszt, mind a zsiradék (főleg, ha vajat használunk) megégett benne.

Csomómentesítsünk!

Ha az arányokat, a színt és a pirítás mértékét mind jól eltaláltuk, már csak egy utolsó megmérettetés áll előttünk: a csomók eltüntetése. A liszt sajnos híres arról, hogy szeret minden nedves környezetben csomókat alkotni, és nincs ez máshogy a rántás esetében sem.

Előnyös, ha egy lapos fejű habverőt használunk az intenzív kevergetéshez, hogy minden apró kis sarokba elérjünk vele. Hiszen akár egy kis ott maradt lisztdarab is galibát okozhat.

Amikor pedig tovább használjuk az alap rántásunkat, figyeljünk arra, hogy a hozzáadott folyadékot kis adagokként, fokozatosan öntsük, nehogy visszatérjenek a csomók. Így már nem kell aggódnunk, ha legközelebb főzeléket, besamelszószt vagy valamilyen levest főzünk.

Forrásunk volt.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


Minden konyhai feladatban segítő kezet nyújtunk:

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Ez történik, ha egy hónapig nem eszel húst és tejterméket

Egyre többen kezdik a hús elhagyásával az új évet: a Veganuár évről évre népszerűbbé válik, ami nem csoda, a húsfogyasztás visszafogása az egészségnek is jót tesz. Más kérdés, hogy a veganizmusnak milyen előnyei és hátrányai vannak – de az biztos, hogy rövid távon kifejezetten hasznos elhagyni az állati eredetű termékeket.