Ha a Tabu kártyajátékban szerepelne az uborka kifejezés, esélyes, hogy a tiltott szavak között lenne a zöldség és a zöld mellett a politikus is. A ‘90-es években Uborka néven futó bábkabaré elnevezésén túl szépen beszivárgott a gasztronómia a honatyák kommunikációjába is. Saját ízlésükkel, hétköznapi menüjükkel, netán receptjeikkel is képesek szimpátiát vagy éppen ellenszenvet kiváltani a szavazóikból vagy az ellenlábasokból. A politikusok igyekeznek halandónak és a nép emberének mutatni magukat, ehhez pedig néha csak egy rőf kolbászra vagy tubus Piros Aranyra van szükség.
Kossuth Lajos a citromos piskótát szerette, Ferenc József a smarnit
A reformkor fontos államférfijének neve egy édesség kapcsán is velünk maradt, hiszen Magyarország néhai pénzügyminisztere Pozsonyban sűrűn megfordult a Vasforrás nevű étteremben, ahol a könnyű, félhold alakú citromos piskóta volt a kedvence. Palugyai Jakab vendéglős nagyon ügyesen úgy gondolta, hogy mivel sokan ismerik a honatya nevét, érdemes lesz a favorit sütit Kossuth-kiflire keresztelni, hogy sose lankadjon iránta az érdeklődés. Cseles!
A császármorzsa vagy más néven Kaisersmarni névadója maga Ferenc József volt: az osztrák császár és magyar király ezért az édességért rajongott.
Krumplileves helyett stíriai metélt
Ha nagyobbat ugrunk időben, akkor el is érkezünk a krumplileveshez, amit Kádár János kedvenc fogásának hittek… talán csak a rántott leves lett volna egyszerűbb és puritánabb fogás, amit a kommunista belügyminiszterhez köthettünk volna.
Az elhíresült „a krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!” szólása is beszédes, de egy 2018-as Népszavában közölt cikkben Michels Antal józsefvárosi pap, egykori szakács elárulta, Kádár egyszerre két adag, mazsolával gazdagon megkínált stíriai metéltet evett a legszívesebben. Persze, ez sem egy luxusétek, de valamivel emelkedettebb.
Modern korok konyhapolitikája
Hol vannak már azok az idők, amikor étlapra került fel a politikusról elnevezett fogás vagy gondos kutatómunka után szereztünk tudomást az adott honatya ízléséről? A közösségi oldalaknak köszönhetően ma már könnyen tájékozódhatunk a követett közszereplő életmódjáról, reggelijéről és vacsorájáról.
Nem menekülünk, az országgyűlés képviselői, miniszterek, elnökök sem szeretnének kimaradni a lájkbajnokságból, így sokan bombázzák a netet ételfotókkal. Úgy is fogalmazhatánk, egy tál lecsó (és a jófejkedő kérdés, hogy a szavazótábora vagy a gyúnyos kiváncsiskodók virslivel vagy tojással eszik-e) lett egyenértékű a kisállatok simogatásával, a kisgyermek és idős ember megsegítésével.
Úgy vélik, időnként könnyed tartalom az étel és a főzés, a sok komoly téma mellett… pedig valójában nincs az a politikus, aki lényegi, az állampolgárokat érintő témákkal lenne jelen a közösségi oldalakon. Ez a részükről is kirakat. Szeretnének szimpatikusabbá válni, leereszkedni a nép szintjére.
Közben a hasznot élvező hozzátartozók sokszor egyetlen luxuséttermes megjelenéssel dobják a kukába a politikus családtag kitartó „a nép gyermeke vagyok” kommunikációját. Mert általában ez a jellemző: elképzelhetetlen, hogy bármely pozícióban lévő magyar politikus vidáman posztolná, hogy Szent Jakab kagylót főz, netán kobe marhát ízlel. A titkok sokszor az éttermek falain belül maradnak.
Németh Szilárd gasztroterrorja
A legserényebben posztoló, hasát szerető mai szereplő egészen biztosan Németh Szilárd országgyűlési képviselő, akinek lecsóból, pacalból és „babletykóból” nincs megállás, de néha olyan pusztító kreációkkal érkezik, mint a tizenegyezer lájkot hozó tojásos lecsó virslivel és makarónival, a csilisbab baconbe tekert debrecenivel, tükörtojással, csipetkével és füstölt sajttal, de a kétujjnyi vastagságú rántott párizsit is többször megmutatta már, mint családi kedvencet.
Egymáshoz nem passzoló komponensekben is ő a nyertes, sokszor gondoltuk már a patchwork ételeit humornak, figyelemfelkeltésnek, mivel annyira lehetetlen kombók. Egy biztos, ezt a koleszterin-nirvánát senki se csinálja utána!
Márki-Zay Péter inkább retrózik, mint gasztrózik
Márki-Zay sokkal előbb oszt meg archív képeket feleségével, 20-as éveiről, minthogy arról mesélne, mi volt a napi menü. Azért időnként fel-feltűnik némi ételfotó, gasztrotartalom: hol káposztás bablevest mer Lajosmizsén kedvenc éttermében (nincs nevesítve az egység), de majszolt már fotón lángost Szombathelyen, sütött már szalagos fánkot fekete séfkabátban, máskor pedig szülővárosában a vasárnapi mise után kistermelői piacra ment zöldségért. Az előválasztási győzelmét követően egyszer posztolt egy, a mottójával ellátott négyzet alakú tortát, de máskor is láttuk már sütizni az Instagramján a városházán, vagy külföldön. Úgy tűnik, MZP édesszájú.
Jakab Péter retróban utazik, Karácsony Gergely titokzatos
A pártelnök többször jelentkezett már párizsis kiflikkel, kenyerekkel: a margarinos kenés és a felvágott duójához egy kis Piros Aranyat is nyom Jakab, hogy erősítse a retró érzést. Erős támadásokat kapott, hogy mennyire kisszerű ez a reggeli, de ő üzenni kívánt a felvágottal.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere nem szokott gasztrobloggerkedni, de macskája Tzatziki névre hallgat, ami arra enged következtetni, hogy szereti a görög előételt.
Orbán Viktor disznót vág
A miniszterelnök minden alkalmat megragad, hogy bebizonyítsa: ő is csak egy közülünk. Publikus étrendjében sem kanyarodik a nemzetközi gourmet konyha felé, örömmel fogyasztotta a miniszterelnöki Karmelita-menza irigyelt 260 forintos somlói galuskáját is, de édességek helyett az államfő inkább a nehéz, magyaros ételek kultuszának él. Mi azért szívesen látnánk a magyar miniszterelnök úr zöldebb, fenntarthatóbb, előremutatóbb környezetvédelmi és egészségügyi szempontokat is szem előtt tartó étrendjét, hiszen mára köztudott, hogy komoly egészségügyi problémákat okozhat a régimódi „magyaros" táplálkozás.
Megkérdezi a követőit, hogy a szegedi vagy a bajai halászlére szavaznak, saját, szupermarketes tormásüvegben eltett „csípős chili Viktortól” szószával büszkélkedik, reggelire az Országház büféjében rendel virslit, debrecenit vagy szalonnát katonázgat.
A nap többi részében sem a rakott kel vagy a Cézár-saláta kerül elő, bár volt már próbálkozás az iratokkal teli dolgozóasztalra installált érintetlen gyümölcskosárral — ebben az esetben a magyar őszibarackot dicsérte. Amikor csak teheti, elnéz egy vidéki disznóvágásra, előkóstolja a hagymás vért és kedélyesen leöblíti pálinkával. Mindenkinek szíve joga, hogy követi-e az orbáni lakmározást, de ha már ennyire kelet felé kacsintgat, kicsit elmerülhetne a vitaminban dúsabb, sokszínűbb, nem csak húsra építő gasztronómiában.
Gyurcsány a konyhában
Kicsivel azelőtt, hogy DJ-nek állt, de sokkal azelőtt, hogy #feriaházban néven országos turnét indított, a néhai miniszterelnök 2013-ban saját szakácskönyvvel jelentkezett, melynek dedikált példányai potom pénzekért online piactereken keringenek, így sejtjük, hogy nem volt újranyomás. Tavaszi tekercset, zsíroskenyérgombócot főz például és vendégszereplők is feltűnnek az oldalpárokon.
A nőnek a tűzhely mellett a… várjunk csak!
Meglepő a férfiak fölénye a „gasztrotartalmakat” illetően: a magyar politikusnők olybá tűnik, hogy inkább hallgatnak a szokásaikról és a konyhai tevékenységeikről. Legtöbbjüket maximum kávéval és napindító gyümölccsel látjuk a neten. A karrier úgy tűnik, hogy keresztbe tesz a főzésnek is. Pedig biztató lehetne, ha megmutatnák, hogy gyerek, munka, sport, szabadidő mellett jut idő a főzésre is. Amíg a hölgyek nem debütálnak, addig ajánlanánk Dávid Ibolya egykori igazságügy-miniszter honlapjának receptrovatát, de sajnos már inaktív az oldal.
(Címlapkép: Sült hurka Évi néni konyhájából)
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ez is érdekelhet:
