Meglepődve olvastam a felkérést, ugyanis álmomban sem merült fel bennem, hogy ebben a rovatban ilyen kevés beküldött recepttel helyet lehet kapni. Úgy gondoltam, hogy kb. 100 szükséges ahhoz, hogy valaki a hét szakácsa lehessen. Rosszul gondoltam.
Szüleimnek és nagyszüleimnek köszönhetően nem volt nehéz beleszeretnem a konyha és az ott született finomságok világába. Sokszor segítettem nekik, legtöbbször a sütemények elkészítésében. A mai napig is ez vonz leginkább, szinte nem telik el úgy hétvége, hogy ne süssek valamit a család vagy a barátok örömére.
A gyűjtögetés gimnazista koromban kezdődött, nem egy füzetet ragasztottam tele a családi és az innen-onnan kivágott receptekkel. Manapság sajnos egyre kevesebb időm jut rá, de igyekszem olyanokat beküldeni, amiből nincs még 5 hasonló a NoSalty repertoárjában. Gyakran barangolok külföldi oldalakon is, bőszen kutakodom, hogy milyen újabb finomsággal rukkolhatnék elő. Nem is csodálkozom, amikor a „Már megint valami újdonság?” kérdést teszik fel nekem, ilyenkor csak mosolyogni szoktam a nem létező bajszom alatt.
A másik viccelődő kérdésük, a „Kicsaltad belőle a cukrot?” is gyakran elhangzik, mert annak mennyiségét rendszeresen csökkenteni szoktam.
Nagyon szeretek fényképezni is, képes vagyok akár fél órán keresztül kattintgatni a gépet, mire olyan kép születik ami tetszik, pláne, ha ételről van szó. Mondanom sem kell, hogy a többiek mennyire örülnek ilyenkor, hogy az illatozó süteményt erre az időre el kell felejteniük.
Olykor elvonási tüneteim is szoktak lenni, például, ha kánikula van. Párom ilyenkor sütőkapcsolási tilalmat szokott elrendelni, közben persze huncut mosollyal az arcán azt reméli, hogy ez engem cseppet sem zavar, és majd az elsők között ehet abból, amit sütök.
Alapjában véve az egészséges táplálkozás és életmód híve vagyok, rendszeresen sportolok, ennek ellenére ide szinte csak édességek receptjeit küldtem be, mert nass nélkül nem élet az élet.
