Sült camembert
Nem vagyok oda Stahl Juditért. Mielőtt bárki azt mondja, hogy jaj, hát ez az ő receptje, ami az X. könyvben van - nem, nem az. De akkor az ötlet biztosan tőle. Nem, nem tőle. Ő is csak annyit tett, hogy lefordított egyet az interneten keringő receptekből magyarra. Aztán megsütötte és publikált egy nagyot. (Közben megnyugodva láttam, hogy van fenn már az oldalon hasonló, de az más forrásból van.) Ez az étel itt már akkor hódított, amikor otthon a hét vezér még nem is látszott a horizonton... Na jó, annyira nem régi. Hiszen az első camembert a XVIII. században készült el, majd láttak napvilágot az elkészítés legkülönbözőbb fajtái. Mindenesetre a sült camembert receptje nem új találmány, esetleg nekünk az. A németek, franciák már rég tudják, mi a jó, sütik és eszik, tunkolják ezek mindenhogy a legkülönfélébb változatokat. Mi is szeretjük nagyon. Igazán akkor kattantam rá, amikor egyszer útban voltam autóval hazafelé Magyarországra, és megálltam Linzben az unoktestvéreméknél. Ő dobott be a sütőbe fokhagymával összetűzdelt, fehérborral leöntött sajtot. Ott, akkor annyira jól esett, hogy másfél nagyméretű camit benyomtam, ez a képen látható adag háromszorosa. Mondogattam is milyen jó, azt mondta Tündi, valamelyik otthoni celeb főzős idiótashowban látta. Na ja... De nem baj, tép előre a gasztronómiánk rohamos sebességgel. Hát, íme a sült camembert, ahogyan mi szeretjük.
