Mesés kenyér

Én is, mint sokan mások, nekiálltam a kovászkészítésnek. Kinéztem magamnak egy elkészítési lehetőséget, és azt követve eljutottam az 5. napig, amikor már a félig érett kovászt kellett volna kilocsolnom a lefolyóba, de nem vitt rá a lélek. Egy életem, egy halálom, megpróbálok vele a tésztába életet lehelni. Tettem egy adag öregtésztát is hozzá, és hogy ne bízzak semmit a véletlenre, egy kevés élesztőt is megengedtem magamnak. Olyan szép lett a megkelt tészta, hogy örömtáncot lejtettem. Egyszer egyik kenyeremre Fahéj azt a kifejezést használta, hogy mesés. Ezzel adott nekem egy ötletet. Nem pont így villant be, de hasonlóan, csak nem tudtam, milyen témát tegyek rá. Ezért raktam házat, lányt, pásztort, lovat, kocsit, kutyát, madarat és napot. Készítettem szemeket rózsa-ill. zöldborsból, a ház tetejét megfestettem paprikával, a napot kurkumával, a ló derességét próbáltam szezámmaggal megoldani. Csak azzal nem számoltam, hogy az ismeretlen tészta mekkorára fog nőni. Kiraktam a kenyérre a kis figuráimat, majd lefedtem a kenyeret, és egy idő után betettem a sütőbe. Mire újra találkoztunk, és egymás szemébe nézhettünk, a kenyér jócskán megnőtt. Ezért a lóból zsiráf lett, a kocsi elhagyta a kerekeit, a pásztor és a lány lábaikat elhagyva az űrben lebegett, a nap szinte eltűnt az égről a kismadárral együtt, a kutya lent kajtatott a mélyben, mint rendes vizslához illik. Tanulság: hagyni kell teljesen megkelni a kenyeret, és csak utána kell feldíszíteni. Egyébként nagyszerű foglalkoztató gyerekeknek is. Jó elfoglaltság. A tészta annyira jó, hogy bármeddig húzódik is az akció, nem történik baja. Ez a kenyér teljesen más volt, mint az eddig elkészítettek. Nagyon ízletes, illatos és olyan ropogós héjú, hogy csuda.